Földes Eszter férjével, Lovasi Andrással együtt dolgozott Andersen egyik legszebb meséjének, A rendíthetetlen ólomkatonának feldolgozásán. A féllábú katona és a gyönyörű papírmasé táncosnő szerelmét sokszor, sokféleképpen dolgozták fel, de idehaza ez a műből készült első prózai előadás.
Andersen a meseirodalom klasszikusa. A rendíthetetlen ólomkatona pedig Andersen egyik legszebb meséje, amelyet szinte mindenki ismer. Egy kisfiú egy doboznyi ólomkatonát kap. Egy kivételével mind délceg ólomlegény. Az az egy – más. Féllábú. Nem jutott rá elég ólom. Éjfélkor, amikor minden elcsendesedik, a játékok életre kelnek a szobában…
December 9-én mutatta be a Hatszín Teátrum A rendíthetetlen ólomkatona című mese színpadi változatát, ami az első prózai feldolgozás Magyarországon. De nem csak ez a darab különlegessége, hanem az is, hogy ez Földes Eszter első kőszínházas rendezői munkája. Nem véletlen, hogy a fiatal színésznő, akit színpadi- és filmszerepei mellett a nézők elsősorban a Válótársak című televíziós sorozatból ismerhetnek éppen ehhez a történethez nyúlt.
„Gyerekkorom kedvenc meséje oly módon szól az örök szerelemről, hogy átérezhető ennek a csodának minden mélysége, fájdalma, reménytelensége és magasztossága. Mindezt anélkül, hogy megpróbálna gügyögni a gyerekeknek. Azt ugyanis nehezen viselik” – mondta Földes Eszter, aki férjével, Lovasi Andrással együtt mesél az örök szerelemről a darabban.
A rendíthetetlen ólomkatona zenéjét a Kiscsillag zenekar fiatal, tehetséges basszusgitárosa, Erős Márton írta. Az Ólomkatona dalának szövege pedig a Kossuth-díjas Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag) munkája.
Az előadás fontos eleme a humor. Így kerül a darabba egy hiperaktív kávéskanna, egy éneklő hernyó, két gengszter egér és mások. A darab látványvilága sem lesz mindennapi. Játék térrel, fénnyel, technikával. Impulzív, színes és látványos színpadképet álmodtak meg, ahol a tárgyak megelevenednek, és egyszerre vannak jelen a színpadon emberek és bábok. Külön érdekessége az előadásnak az egyszerre drónnal és bábosokkal mozgatott táncosnő figurája.
„Ma a modern kütyük és okostelefonok világában nagyon fontos, hogy ne hagyjuk a feledésbe merülni a klasszikus történeteinket. Vigyáznunk kell ezekre, a színháznak különösen. De mert mi mindannyian ebben a világban élünk, élnünk kell ezekkel a kütyükkel. Okosan kell őket használnunk. Úgy, hogy közben ne vesszen el a személyes történetmesélés varázsa. Ez egy gyerekeknek íródott felnőtt mese. Szól a szerelemről, a szeretet erejéről, a töretlen hitről, kitartásról. Arról, hogy ne szégyelljük a másságunkat. Mert az erőnk éppen abban van, hogy mindannyian egyediek és megismételhetetlenek vagyunk” – tette hozzá Földes Eszter.
