Zsámbéki Gábor Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, érdemes művész, egyetemi tanár, volt színházigazgató december 30-án hetvenöt éves.
Zách Gábor néven született egy pécsi színészcsaládban: édesanyja, Almássy Judit korán visszavonult a pályától, édesapja, Zách János az 1956-57-es szezonban fia későbbi sikereinek városában, Kaposváron volt direktor. Négyévesen már Szabó Sándor és Komlós Juci partnere volt, 1957-ben a Németh Antal rendezte A mi kis városunk című Wilder-darabban családjával együtt szerepelhetett, majd a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházban játszott, de nem voltak színészi ambíciói. Érettségi után egy évet díszletezőként dolgozott a Katona József Színházban, majd 1963-ban első próbálkozásra felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, a főiskolai éveiben Nádasdy Kálmán volt rá nagy hatással.
Friss diplomásként 1968-ban Kaposvárra került, ahol tíz évet töltött el, rendezőből lett hét év múlva a Csiky Gergely Színház igazgatója. 1970-ben Komor István lett a főrendező, akkor kezdték kialakítani a színház törzsgárdáját és akkor indult el a legendás kaposvári művészi munka, amelynek köszönhetően a színház néhány év alatt az ország egyik legizgalmasabb, legszínvonalasabb teátruma lett.
Amikor a kulturális élet vezetői 1978-ban szerették volna a budapesti Nemzeti Színházat megújítani, korszerűsíteni, két vidéken már bizonyított művészt bíztak meg a feladattal, Szolnokról Székely Gábort főrendezőnek, Kaposvárról Zsámbékit vezető rendezőnek kérték fel. Ők néhány színésztársukkal együtt próbálták meghonosítani tapasztalataikat, de a “modernkedést” kifogásoló színésznagyságokkal és egy idő után a politika alakítóival is szembekerültek. Állandósultak a konfliktusok, elkezdődött egyfajta visszarendeződés is, Kornis Mihály Halleluja című darabjának bemutatásával pedig elfogyott a politika türelme.
1982-ben “a pozitív szocialista társadalmi célok védelme” érdekében menesztették őket, de a botrány elkerülése érdekében lehetőséget kaptak, hogy önálló társulatot alakítsanak a budapesti Katona József Színházban, amely korábban a Nemzeti kamaraszínháza volt. Székely Gábor igazgatói, Zsámbéki Gábor művészeti vezetői megbízást kapott, s a Nemzeti társulatának 32 tagja követte őket.
A Katonában modern, színvonalas, izgalmas alkotóműhelyt hoztak létre. Székely Gábor 1989-es távozása után Zsámbéki töltötte be az igazgatói posztot, de 2010-ben már nem pályázott újra, s 2011. február 1-jén Máté Gábor váltotta az igazgatói székben.
Zsámbéki Gábor 1979 óta tanít a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, 1990 óta egyetemi tanárként, rendszeresen vezetett osztályokat színész és rendezői szakon is. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották. 1990-ben egyik alapítója, 1996-tól 2002-ig elnöke volt a párizsi Európai Színházi Szövetségnek (UTE). 2008-ban társulatával együtt kilépett a szervezetből, s a Mitos21 nemzetközi színházi társuláshoz csatlakozott.
Néhány kiemelkedő rendezése: Csehov: Sirály, Gogol: A revizor, Jarry: Übü király, Moliere: Tartuffe, Spiró: Koccanás, Euripidész: Médeia, Moliere: Mizantróp. Számos magyar darab ősbemutatóját rendezte, mint Sütő András: Egy lócsiszár virágvasárnapja, Kornis Mihály: Halleluja, Schwajda György: Szent család; Spiró György: Az imposztor, Csirkefej, Koccanás, Weöres Sándor: Octopus, avagy Szent György és a Sárkány históriája. Az elmúlt öt év munkái közül Ibsen: A nép ellensége című rendezése a legjobb előadás címet kapta a Színházi Kritikusok Céhétől. Megrendezte a katonában Beckett: Godot-ra várva című darabját, Brechttől a Kurázsi mama és gyermekeit, illetve Shakespeare Minden jó, ha vége jó vígjátékát, a Színművészeti Egyetemen osztályával színre vitte Roos-Zeh: Sárga vonal című darabját. A Katona József Színházban jelenleg is műsoron van Spiró: Széljegy és Puskin: Borisz Godunov című darabjának általa színre vitt előadása.
Külföldön több mint harminc alkalommal rendezett, többek között Csehszlovákiában, Kubában, Finnországban, Németországban, Izraelben és Norvégiában, workshopot tartott Angliában, az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Németországban.
Művészetét számos díjjal ismerték el: 1973-ban Jászai Mari-díjat, 1981-ben érdemes művész címet, 1993-ban Pro urbe Budapest, 1999-ben Hevesi Sándor-díjat kapott, többször elnyerte a színikritikusok díját. 1988-ban Székely Gáborral megosztva Kossuth-díjat kaptak a Katona József Színház alkotóműhelyének létrehozásáért, társulatteremtő és színésznevelő munkájukért, igényes műsorpolitikájukért és magas színvonalú rendezéseikért. A francia kormány 2004-ben a Művészetek és az Irodalom Lovagja címmel jutalmazta, 2010-ben Budapest díszpolgára lett, 2013-ban a Színházi Kritikusok Céhének életműdíját vehette át, 2016-ban Szent-Györgyi Albert Emlékéremmel tüntették ki.
MTI
