Vadon élő, nem tenyésztett szent íbiszeket áldoztak fel az ókori egyiptomiak – derítették ki ausztrál kutatók a mumifikált íbiszek és Afrikában vadon élő madarak genetikai vizsgálatával.

    Az ókori egyiptomiak kultuszközpontjaiban több millió mumifikált íbisz található, a kutatók előtt rejtély volt, hogy honnan jöttek ezek a madarak, amelyeket ilyen tömeges méretekben áldoztak fel az Kr.e. 2700 és 1800 közötti években.

A PLOS ONE tudományos folyóiratban ausztrál kutatók által bemutatott DNS-elemzés kimutatta, hogy vadon élő szent íbiszeket és nem tömeges állattartásban erre a célra nevelt madarakat ajánlottak fel az istennek. Számos kutató korábban úgy vélte, hogy a szent íbiszeket nagy tömegben tartották és szaporították Thot, a bölcsesség istene templomainak a közelében.

Sally Wasef és munkatársai az ausztráliai Griffith Egyetemen hat egyiptomi katakombából származó 400 mumifikált szent íbisz (Threskiornis aethiopicus) DNS-ét elemezte, és vetette össze tíz dél-afrikai térségből származó 26 vadon élő íbisz örökítőanyagával. A vizsgálat kimutatta a mintegy 2500 éve és a ma vadon élő állatok genetikai sokszínűségét, amely mindkét csoportnál hasonló volt.

Ebből következtettek arra a kutatók, hogy vadon élő, a feláldozás előtt rövid idővel befogott egyedeket ajánlottak fel az istennek, nem pedig állattartásban erre a célra nevelt madarakat. A kutatók valószínűnek tartják, hogy a papok a természetes élőhelyeiken, a vizes térségekben etették az íbiszeket és megszelídítették őket röviddel az előtt, hogy feláldozták őket.

A szent íbisznek fehér tollazata és fekete feje van, hosszú, görbe csőréről közismert, Egyiptomból az 1850-es évek végén eltűnt, manapság a Szaharától délre él. Az ókorban szent madárként tartották, Thotot, a bölcsesség és a tudományok istenét testesítette meg. A nevében szereplő szent jelző is az ókori Egyiptomban betöltött szakrális szerepéből ered.

Hermopoliszban, Thot kultuszközpontjában az íbiszeket mumifikálták és felajánlották az istennek. Több ezer mumifikált íbiszt találtak ott, csakúgy, mint Szakkara földalatti katakombáiban, és más lelőhelyeken, ahol az íbiszeket a Szaiszi- és a Ptolemaiosz-kor utazói ajánlották az istennek. A mumifikált állatot többféleképpen helyezték el a temetőkben. Többségük agyagedénybe került. Van, amelyikre bronzból készült íbiszfejet és koronát illesztettek, az is előfordult, hogy koporsóba helyezték. Szakkarában több mint másfél millió íbiszmúmia került elő.

Az íbiszt Ptahhal, Ozirisszel, Imhoteppel, valamint Hathor és Nephthüsz istennővel is kapcsolatba hozták, így a madár ezekkel az istenekkel összefüggésben is megjelent az ábrázolásokon.

 

 

 

Forrás: MTI

Fotó: pexels.com