A szegedi papucs hímzésének technikáját, motívumkincsét és színvilágát ismerhetik meg azok, akik részt vesznek a Szegedi Papucsért Alapítvány, a Szent-Györgyi Albert Agóra és a Hagyományok Háza közös, március végén induló tanfolyamán – tájékoztatta a civil szervezet az MTI-t.

    A tájékoztatás szerint a kézzel készülő papucsok hímzői már csak néhányan vannak, és ők sem fiatalok. A hagyományos papucsot készítő cipészmestereknek nagy szükségük van arra, hogy szakértő kezek készítsék a papucsfejekre kerülő motívumokat. A hímző utánpótlás megteremtése az egyik legégetőbb feladat a mesterség fennmaradása érdekében – közölték.
A papucshímzés speciális tudást igényel, nemcsak azt kell tudni, milyen motívumok, milyen színvilág kerüljön a papucsokra, különleges technika szükséges a bársonyanyag hímzéséhez is.
A papucsot hagyományosan Szeged környéki virágok díszítették: imola, gyöngyvirág, pipacs és búzakalász, ha azonban más városbeli rendelte, akkor a hímzés is változott.     A régebbi, úgynevezett török papucs sötét bársonyát zöld pöttyökkel hímezték ki. A hímzést kiegészíthetik flitterekkel, ezek a pillangós papucsok, és díszíthetik gyöngyökkel is. Egy 70 centiméter széles bársony 24 centiméteres hosszából öt-hét papucsfej készíthető.
A március 25-én induló tanfolyamon a papucshímzés rejtelmeibe Fetter Ferencné Király Zsiga-díjas népi iparművész mellett Dobó Katalin, a Sallay-papucsok és Vári Andrea, a Rátkai-papucsok hímzője avatja be a résztvevőket. A hímzéstechnikák elsajátításán túl az érdeklődők megismerhetik a papucskészítés folyamatát és a hagyományt megújító kortárs tervezők munkáit is.
A szegedi papucs ötszáz éves története a hódoltság korára vezethető vissza. A könnyű, tetszetős viseletre nagy kereslet volt a Dél-Alföldön, majd a Szabadtéri Játékok indulásával, a hazai turizmus fellendülésével a két háború között indult el a szegedi papucs másodvirágzása.
1922-ben lett önálló a papucsos mesterség, amikor négy jeles szegedi mester – az akkor aktívan dolgozó több mint negyvenből – Ménösi Lajos, Nagy Mátyás, Ótott János, Tuksa Gyula “készítményeit” az akkori kereskedelmi miniszternek személyesen mutatta be, aki “mélyen megilletődve” az önállósághoz hozzá is járult.
Az önálló műhelyek 1951-ben a papucsos szövetkezet megalakulásával szinte megszűntek. A varrott, kifordított egylábas – jobb és bal lábon is viselhető – papucsok készítésének legendás mestere, Rátkai Sándor 2011-ben 98 éves korában hunyt el.
A szegedi papucsot tavaly felvették a szellemi kulturális örökség nemzeti jegyzékébe.

 

 

Forrás: MTI

Fotó: szegedtourism.hu