A börtönökben zajló hitéletnek köszönhetően sok elítélt dönt úgy, hogy szabadulása után új életet kezd – írta szerdai számában a Magyar Idők.
A lelki reintegráció kezdete az, amikor egy fogvatartott átgondolja, mi vezetett idáig, majd meghozza a döntést, hogy nem akar tovább így élni – nyilatkozott a lapnak Magyarné Balogh Mária, aki 2006 óta fogja össze és segíti a lelkipásztorok munkáját a büntetés-végrehajtási intézetekben.
Megemlítette, hogy a legtöbb bűnelkövető korábban valamilyen bűncselekmény áldozata volt.
Az egyházak, felekezetek működése 1949-ig folyamatos volt a magyarországi börtönökben, amíg az akkori igazságügyi miniszter meg nem szüntette a börtönlelkészek tevékenységét. A hitélet a rendszerváltozás után térhetett vissza, azóta viszont a reintegrációs törekvések egyik legfontosabb kulcsa lett. A börtönökben a négy történelmi egyház – a katolikus, a református, az evangélikus és az izraelita – 35 börtönlelkésze segíti a rabok lelki egyensúlyának kialakulását és fejlődését, együtt dolgoznak a reintegrációs tisztekkel, a pártfogókkal, a pszichológusokkal és az utógondozó koordinátorokkal.
Sikereket érnek el a reintegrációban az úgynevezett cursillo-mozgalom tagjai is, akik háromnapos foglalkozásokat tartanak a börtönökben. Székely János megyéspüspök, a hazai cursillo-mozgalom egyik lelki vezetője a Magyar Időknek arról beszélt, hogy a foglalkozásaikon részt vevőket „utánkövetik” azután is, hogy kikerültek a börtönből. Hozzátette, hogy az eddigi tapasztalatok szerint a cursillo-közösség tagjai nem lettek visszaesők.
Forrás: MTI.hu
Fotó: pexels.com