A sodródó csillagközi testek új bolygók magjai lehetnek. Az olyan égitestek, mint a 2017-ben felfedezett Oumuamua, az új csillagrendszerek segítségére lehetnek bolygóik gyors kialakulásában – vélik a németországi Jülichben lévő Supercomputing Centre (JSC) és a belfasti Queens Egyetem kutatói.

    Számtalan ilyen aszteroida sodródhat a Tejútrendszerben. Az Oumuamua 2017 októberében tett rövid látogatást Naprendszerünkben. Ez az égitest volt az első észlelt objektum, mely a csillagközi tér mélyéből érkezett.
A Susanne Pfalzner, a JSC asztrofizikusa és Michele Bannister belfasti kutató által készített tanulmány szerint a Tejútrendszer tele lehet olyan sodródó intersztelláris objektumokkal, mint az Oumuamua.
Azt az elméletet vették alapul, amely szerint a bolygórendszerek keletkezésük után apró világok billióit szórják szét a csillagközi térbe, mint a pitypang a magjait. Ezek a sodródó kőzetdarabok aztán egyfajta csíramagként szolgálnak, amelyekből egész bolygók alakulhatnak ki.
„A jelenlegi modellek szerint a bolygók lassan, egy csillag körül a protoplanetáris korongban lévő mikrométernyi gáz- és finomporrészecskékből alakulnak ki, melyek az évmilliók során egyre vastagabb réteget képeznek” – mondta Pfalzner.
Más megfigyelések is vannak azonban, amelyek egészen más képet mutatnak: egyes bolygók jóval rövidebb idő alatt keletkeznek, mint ahogyan az a sztenderdmodell szerint lehetséges.
Az Oumuamuához hasonlatos csillagközi testek feloldják ezeket az ellentmondásokat. „Ezek közül az objektumok közül sok valószínűleg túl gyorsan mozog ahhoz, hogy a protoplanetáris korongban megragadjanak. Azok közül, amelyeket elfog a korong, a legtöbb valószínűleg bezuhan a csillagba” – fejtette ki Pfalzner.
A két asztrofizikus számításai szerint minden egyes csillag körül legalább tízmillió ilyen intersztelláris objektumnak kell lennie.
A protoplanetáris korongba való kerülési folyamat során a legtöbb ilyen test elvész, de mivel rengeteg van, a végén valószínűleg még mindig elegendő marad – vélik a kutatók.
Ezernyi ilyen test van, amely több, mint egy kilométeres. „Néhány elérheti a törpebolygók, például a Ceres vagy a Plútó, vagy akár a Hold méretét is” – emelték ki.
Gravitációs erejükkel ezek a testek gázt, port és kisebb kőzetdarabokat vonzanak magukhoz, és végül teljes értékű bolygókká fejlődnek. Ez az elképzelés megoldhatja a bolygóképződés sebességének problémáját – hangsúlyozta a JSC.
A sztenderdmodell szerint valószínűleg több tízezer évig tartana az, hogy mikroszkopikus porrészecskékből akár csak egy milliméteres vagy centiméteres anyagrészecske fejlődjön. A Földhöz hasonló bolygók kialakulásához több millió évre, az olyan gázóriások létrejöttéhez, mint a Jupiter, még több időre lenne szükség” – mondta Bannister. Mégis vannak bolygók olyan fiatal csillaghalmazokban, amelyek csak egymillió évesek.
„Ha a bolygóknak nem lassan kell felépülniük mikroszkopikus por- és gázrészecskékből, az fejlődésüket hatalmas mértékben felgyorsítja” – hangsúlyozta Pfalzner.

Forrás: MTI
Fotó: pexels.com