A kiállítást Bencsik Ádám, azaz Ponza, rapper, slam poetry előadó vezeti fel szeptember 12-én 19.00 órakor a Platán Galériában.
A jelenlegi kiállításán Ponza zenével és irodalommal reflektál Maniewski szinte költői festészetére. Művészetük középpontjában a város és annak lakói állnak. A városi jeleneteket a két alkotó más-más nézőpontból figyeli meg és dolgozza fel. A művészet különböző médiumainak határterületei elmosódnak: a festészet, az irodalom és a zene különleges kapcsolódási pontjai jelennek meg.
Bármely városban is élünk, napi gondjaink által űzve sietünk: megálló – autóbusz – metró – a házunk. Ha azonban lelassítunk egy pillanatra, érdekes jelenetek és beszélgetések tanúi lehetünk. Az utca zaján átszűrődve megindító emberi történetek juthatnak el hozzánk. Csupán figyelnünk kell, s kirajzolódik egy, a sajátunktól teljesen eltérő világ. Nem hiányozhatnak innen a különböző csavargók, koldusok és hajléktalanok sem. A műanyagpoharakba kicsalt apró hullik, hallani az utcazenészeket; az üres italosdobozok recsegve gurulnak szerteszét, majd gyorsan a nejlonzacskóban landolnak. Két világ találkozik: a városlakóké és – a maguk módján szabad – utcalakóké. Éppen ők kiállításunk hősei. Kiragadott jelenetek, akaratlanul meghallott beszélgetések, véletlen aláhullott párbeszédszilánkok, hétköznapi helyzetek vagy épp a rendkívüli történések, amelyek kizökkentenek minket napi rutinunkból – mindez alkalmat ad arra, hogy kicsit máshogy szemléljük városunkat, otthonunkat, s így életünket is. Hogy megláthassuk a város igazi arcát – az én városomét, Varsóét. (Tomasz Maniewski)
„A festő amerre jár, figyel. Nem ironikus távolságtartás és szatirikus ragadozó hajlam nélkül (…) választja meg az általa bemutatott világhoz illő kifejezőeszközöket. Expresszív ecsetvonások, egy leegyszerűsített rajz vagy a háttérben megbúvó, fáradt színeket megbontó, szinte visító vörös vagy vibráló narancs. (…) A festményeken látható feliratok a szerző >>hangjai<< útmutatóként szolgálnak a művek mélyebb megértéséhez és egyben megmutatják a festő irodalmi érzékenységét”.Krzysztof Dziedzic, az Elegánsnak kell lenni című kiállítás katalógusának bevezőjéből. IMPART Galéria, Wrocław, 2011
Ponza a gimnazista graffitizés és gördeszkázás után 1997-ben került bele a budapesti underground zene világába, amikor a Tilos rádióban Dj Mangóval elkezdték a Totoja klub műsort heti rendszerességgel készíteni. Itt az akkori teljes hip-hop szcéna tiszteletét tette. 2000-től Dj Cadik vette át a lemezjátszókat, Ponza pedig a műsor mc-je és szerkesztője maradt 2010-ig. 1998-ban jelent meg az első track, a Firma Valaki forrón szereti című klasszikusa, amelyben szerepelt. A Mozaik együttes (Mango, Sabák, Ponza) Laza szó című számával felkerült az Eastside unia nemzetközi válogatására. 1999-ben az első Mikrofon Party győztese. Az idő urai alapító tagja, a Kriminal Beats lemezek (Bankos, FaktorLabor, Norba) állandó közreműködője. 2002-től kezdett zenéket csinálni, amelyek többek között a Bankos B-Oldal, S*10 Pocket Rocket, valamint Busa Gyémántfater lemezein jelentek meg. A hazai élőzenés hip-hop úttörője. A Fixi4/Amoeba család első számú mc-je. 2007-től aktív résztvevője a budapesti slam közösségnek, utazó nagykövete, 2012-ig a versenyek állandó dobogósa. A Grund színházzal közösen ebben az évben indította útjára a FoodFilmFighters programsorozatot, ami azóta is teltházzal megy a Toldi moziban.
Tomasz Maniewski a varsói Szépművészeti Akadémia grafika szakán végzett, diplomáját prof. Halina Chrostowskánál szerezte meg. Több, mint tíz egyéni kiállítása volt Lengyelországban (Varsó, Poznań, Zakopane, Zielona Góra, Pruszków, Wrocław, Konstancin), valamint Franciaországban és Japánban. Számos csoportos kiállításon is részt vett Lengyelországban, Belgiumban, Franciaországban, Németországban, Romániában, a Vatikánban, Olaszországban és Tajvanon is. Varsóban él és alkot.
