Május 25-én lesz nyolcvanéves Sir Ian McKellen, minden idők egyik legkiválóbb brit Shakespeare-színésze, A Gyűrűk Ura- és A hobbit-trilógiákban Gandalf, az X-Men filmekben Magneto megszemélyesítője.
Egy észak-angliai bányászvároskában nőtt fel, mindkét nagyapja és apja – ő már mérnöki foglalkozása mellett – lelkész volt. A családi hagyománnyal azért szakított, mert háromévesen lenyűgözte egy Pán Péter-előadás, kilencéves korától már egy összecsukható játékszínházzal töltötte minden szabadidejét. Első Shakespeare-élménye a Vízkereszt, vagy amit akartok egy amatőr előadása volt. A Shakespeare-drámák vonzásában a Cambridge-i Egyetem angol szakára iratkozott be, és rendszeresen fellépett a színjátszó kör előadásain.
Húszévesen minden előképzettség nélkül szegődött hivatásos társulathoz, és hamarosan Sir Laurence Olivier hívta alakuló társulatába. McKellen nemzedéke vezető klasszikus színészei közé emelkedett, a Royal Shakespeare Company tagjaként Shakespeare mellett Csehov, Ibsen és Shaw színműveiben is remekelt, legnagyobb sikerét III. Richárdként aratta. A királyt 1995-ben a 20. századi, fasizálódó Európába átültetett filmváltozatban is eljátszotta. Az alkotásnak egyik forgatókönyvírója és producere is volt, alakításáért az Európai Filmakadémia legjobb színész díjával tüntették ki. Pályája során hat alkalommal kapta meg a legjobb színpadi alakításért járó Laurence Olivier-díjat. A Broadway-n Peter Shaffer a zseni és a középszer párharcát bemutató Amadeusában Salierit játszotta, és megkapta a színházi Oscarnak nevezett Tony-díjat. A darab filmváltozatában felkínált szerepet visszautasította, a helyébe lépő F. Murray Abraham Oscar-díjat nyert.
A filmvásznon először 1969-ben szerepelt, az idők során volt Macbeth, Hitler és az író D. H. Lawrence is. A Raszputyin című tévésorozatban az utolsó orosz cár, II. Miklós megszemélyesítéséért 1997-ben Golden Globe-díjjal jutalmazták. 1998-ban Az eminens című, Stephen King regénye nyomán forgatott filmben idős német háborús bűnösként tűnt fel. Ugyanabban az évben az Érzelmek tengerében című drámában jelölték először Oscar-díjra, de Roberto Benigni Az élet szép főszerepével elvitte előle a díjat.
Az igazi közönségsikert A Gyűrűk Urában a jó varázsló Gandalf hozta meg számára, a felkérést úgy vállalta el, hogy – állítólag – nem is olvasta Tolkien regényét. A díjesőben részesült trilógiában őt egyetlenként jelölték színészként Oscar-díjra, de 2001-ben Jim Broadbent nyert az Iris mellékszereplőjeként. Középfölde világától nem szakadt el, A Gyűrűk Ura előzményének számító A hobbit-trilógiában is ő játszotta Gandalfot.
Egy másik nagy sikerű sorozatban, a képregények alapján készült X-Men-filmekben a mutáns gonosztevő Magneto bőrébe bújt. Játszott a Dan Brown regénye alapján készült A Da Vinci-kód című filmben, majd a tévéképernyőn visszatért Shakespeare-hez: a Lear király címszerepéért 2009-ben Emmy-díjra jelölték.
Az új évezredben Helen Mirren partnereként újra a Broadway színpadán játszott, Londonban pedig Samuel Beckett Godot-ra várva és Harold Pinter Senkiföldje című darabjában Patrick Stewarttal lépett fel. (Stewart az egyik legjobb barátja, az X-Men filmekben is partnere volt.) Egyik legutóbbi színpadi szerepe ismét Lear király volt a Duke of York Színházban, amelyért Laurence Olivier-díjra is jelölték.
A sokoldalú színész 2015-ben a Mr. Holmes című filmben a 93 éves Sherlock Holmest formálta meg, ilyen idősen még senki sem játszotta el a mesterdetektívet. Tavaly Judi Dench és Kenneth Branagh partnere volt a Branagh rendezte All is True című történelmi drámában, amely a Globe Színház leégése után szülővárosába látogató Shakespeare-ről szól. Decembertől a magyar mozik is játszani fogják legutóbbi filmjét, a parádés szereposztású Macskák című musical filmadaptációját.
Több hangoskönyvet rögzítettek vele, egyebek között felolvasta Homérosz Odüsszeia című művét. A könnyedebb műfaj sem áll tőle távol, a Pet Shop Boys együttes egyik klipjében vámpírt alakított, és közreműködött a Scissor Sisters Night Work című albumának egyik számában is. A 2012. évi londoni nyári paralimpiai játékok megnyitóján Prosperóként láthatta a közönség Shakespeare A vihar című darabjából, és néhány éve a drámaíró halálának 400. évfordulóján Shakespeare-filmek londoni helyszíneihez vezetett buszos túrákat a Brit Filmintézet felkérésére. A brit főváros lakói minden nap hallhatják, a Royal Festival Hallban ugyanis az ő hangja figyelmezteti a közönséget a mobiltelefonok kikapcsolására.
Ian McKellent több mint ötven nemzetközi díjjal ismerték el, 2006-ban a Berlinale életműdíjával tüntették ki. A legmagasabb brit kitüntetések birtokosa: a brit birodalom parancsnoka és lovaggá is ütötték – Margaret Thatcher kormányfő egyik utolsó hivatalos aktusaként terjesztette fel a kitüntetésre. Sir Iant 2008-ban művészi teljesítménye, illetve a „másság ügyének előmozdítása” terén kifejtett nemzetközi tevékenysége elismeréseként a brit Becsületrend tagjává avatták. A művész 1988-ban vállalta először a nyilvánosság előtt homoszexualitását, azóta e kisebbség emberi jogainak egyik legismertebb képviselője, rendszeresen megszólal a melegek jogai érdekében. 2016-ban a brit színházi élethez való hozzájárulásáért vehetett át rangos elismerést.
A színészóriás néhány éve egymillió fontos előleget kapott önéletrajza megírásáért. A munkával elég jól haladt, de néhány hónap múlva visszafizette a csillagászati summát, mert szavai szerint nem akart visszamenni régi életébe. 2018 márciusában mutatták be a pályafutásáról szóló, McKellen: Playing The Part című dokumentumfilmet, az idei év elején pedig nyolcvanadik születésnapja alkalmából több hónapos színházi turnéra indult.
Forrás: MTI
Fotó: wikipédia
