Január 10-én ünnepli hetvenötödik születésnapját Rod Stewart. A reszelős hangú skót rockénekes eddig mintegy 250 millió lemezt adott el, csaknem 150 lemezt jelentetett meg, albumai közül kilenc volt listavezető, öt évtizedet töltött a pódiumon, és huszonhat éve a rock and roll halhatatlanja.
Roderick David Stewart Londonban látta meg a napvilágot, de büszkén hozakodik elő skót őseivel. Öt gyermek közül a legfiatalabb, a család rendkívüli módon elkényeztette, kedvenc időtöltése a vasúti terepasztalok készítése és a foci volt. Utóbbiban módfelett tehetségesnek bizonyult, az iskolai csapat kapitányává választották, és már profi karrierről kezdett álmodozni. A sporttal járó kötöttségeket azonban nehezen viselte, szerette a baráti ivászatokat. Később már sztárként mesélte el, hogy az italozgatás ihletforrást jelent számára, számtalan dalának ötlete vidám kocsmalátogatások alkalmával fogant meg benne.
A labdakergetés helyett a zenélés felé kacsingatott, ismerte nagy kedvence, a dzsesszénekes Al Jolson minden slágerét, gyűjtötte a lemezeit, majd tizenévesen a rock and roll bűvöletébe esett. Tizenöt évesen otthagyta az iskolát, először a család üzletében újságkihordóként dolgozott, majd egy plakátokat készítő nyomdában, az azonban csak legenda, hogy sírásó is volt. Közben zenélt is, igaz akkor még csak az utcákon, Spanyolországból csavargás miatt ki is utasították. A rock and rollból gyorsan kiábrándult, a soul és a rhythm and blues kerítette vonzásába.
Tizennyolc évesen lett hivatásos zenész, Long John Baldry együttesében énekelt és szájharmonikázott. Ma már nehéz elhinni, hogy kezdetben félénk volt a színpadon, de ezen gyorsan túltette magát. Húszévesen lett az egyik első szupergrupként emlegetett Steampacket tagja, 1967-ben az egyik legjobb angol gitáros, Jeff Beck együtteséhez csatlakozott. Két évet töltött itt, majd szólókarriert kezdett, miközben a Faces tagja is volt. Ebben a bandában kötött jó barátságot a gitáros Ron Wooddal, a Rolling Stones későbbi gitárosával. A Faces sikert sikerre halmozott, de tagjai egyre nehezebben viselték, hogy Rod a saját karrierjét is egyengeti: 1971-es Every Picture Tells a Story című albumáról a Maggie May hatalmas siker volt, az 1973-as Sing It Again Rod című válogatása brit listavezető lett.
A Faces története 1975-ben az énekes kilépésével véget ért, Stewart szólóban folytatta. Abban az évben a poposabb hangvételű Sailing, a következő évben a Tonight Is The Night ért a lista csúcsára, 1978-ban a Do Ya Think I am Sexy? című dalával Angliában és Amerikában is tarolt. A címben feltett „félénk” kérdés egyébként szónoki, hiszen a rocktörténet egyik legnagyobb nőcsábászáról van szó. Rod Stewart híres arról, hogy csak szőkéket választ, modelleket vagy színésznőket, állítása szerint annak titka, hogy a hetvenöt év meg sem látszik rajta, a szex és a foci. Vőlegényként háromszor vonult oltár elé, legutóbb 2007-ben a nála huszonhat évvel fiatalabb Penny Lancastert vette el, öt nőtől összesen nyolc gyereke született, legutóbb 2011-ben.
A nyolcvanas években is tovább futott vele a szekér, gyűltek az arany- és platinalemezek. Nem pihent a kilencvenes években sem, bár az évtized végén riasztó hírek érkeztek arról, hogy torokdaganata miatt esetleg végleg ott kell hagynia a színpadot. Egy sikeres műtét és néhány hónapos pihenő aztán megnyugtathatta a rajongókat, Rod reszelős hangja semmit sem változott.
Az új évezredben váratlan fordulattal az 1930-as és 1940-es évek slágereihez, Cole Porter, Irving Berlin és George Gershwin szerzeményeihez nyúlt vissza. Így született meg a Great American Songbook-sorozat, amelyet a közönség először tartózkodva fogadott, de a 2004-ben megjelent harmadik albummal Stewart – negyedszázad után – ismét listát vezetett Amerikában, és Grammy-díjat is kapott érte. 2006-ban ismét a rockhoz tért vissza, amelyen négy évtized nagy sikereit dolgozta fel, és ez a lemeze is első helyen nyitott a tengerentúl. Az énekes 2013-ban új albummal jelentkezett Time címmel, melynek több különlegessége is van: csaknem két évtized után először énekelt saját szerzeményű nótákat, és a lemez produceri munkálatait is ő végezte, ezzel a koronggal 34 év után került újra a brit slágerlista élére. (Az albumon megszólaló dalokat többségében a 2012 novemberében megjelent Rod című önéletrajza ihlette.) 2015-ben dobta piacra az Another Country című gyűjteményét, majd a Blood Red Roses következett 2018-ban. A lemez Nagy-Britanniában azonnal az első helyre került, és rövidesen aranylemez lett belőle. 2019-ben, zenei karrierjének 50. évfordulóját a You are In My Heart című albumával koronázta meg, melyen legismertebb dalait a Royal Philharmonic Orchestrával adta elő. A skót énekes többször énekelt hivatalos alkalmakon a brit királynő jelenlétében, 2014-ben a brit Nemzetközösségi Játékok megnyitóján több skót művész (köztük Susan Boyle és Amy MacDonald) társaságában lépett fel.
2010-ben mintegy 250 ezer néző előtt énekelt Magyarországon a Kapcsolat-koncerten, a fociőrült zenész a Sony Music lemezkiadótól többek között egy Puskás Öcsi által aláírt labdát is kapott. Nyolc év szünet után, 2018-ban visszatért Budapestre, és a Papp László Budapest Sportarénában adott fergeteges koncertet.
Forrás: MTI
Fotó: rodstewart.com
