Három anyától összesen tizenegy kölyök született a Fővárosi Állat- és Növénykertben lakó ázsiai vadkutyáknál. A hancúrozó apróságok nagyon aranyosak, ám mivel veszélyeztetett fajról van szó, szaporításuknak természetvédelmi jelentősége is van.

Anya és két lánya csaknem egy időben, néhány hét eltéréssel hozta világra kölykeit a Fővárosi Állat- és Növénykertben lakó ázsiai vadkutyáknál. Így most összesen tizenegy apróság cseperedik ezeknél a ritka, őshazájukban fogyatkozóban lévő ragadozóknál.

A három legidősebb jövevény még február 18-án látta meg a napvilágot a Dorka nevű nőstény kölykeként. Az anyaállat a napokban töltötte be nyolcadik életévét, és már korábban is számos utódnak adott életet. E korábbi kicsik közül két nőstény állat mostanra már elérte az ivarérett kort, ők a március 8-án, illetve 14-én született másik négy-négy kölyök anyukái. Ez egyben azt is jelenti, hogy Dorka szinte egyszerre lett anyuka három kölyökkel, és nagymama is nyolc unokával. Mind a tizenegy kölyöknek a Janó nevű hím az apja, aki tavaly érkezett vérfrissítéséként a Novoszibirszki Állatkertből.

Az újszülött vadkutyákból általában még nem sokat láthat a közönség, hiszen az anyjuk az első hetekre biztonságos, de kívülről nem nagyon látható búvóhelyre, ez esetben leginkább a kifutóban található fatörzsek alá szokta őket elrejteni. Mostanra viszont a kicsik már igen gyakran előmerészkednek rejtekhelyükről, és önfeledt hancúrozással, „rosszalkodással” szórakoztatják a látogatókat. A felnőttek a kicsiket a „grabancuknál”, azaz laza nyakbőrüknél fogva szokták ide-oda szállítani, illetve így szokták az apróságokat visszahúzni, ha túlságosan bátran próbálják meg felfedezni környezetüket.

Az ázsiai vadkutyákat (Cuon alpinus) vörös farkas, vörös kutya, illetve dhole, vagy dól néven is szokták emlegetni. A faj ismertségéhez nagyban hozzájárult Rudyard Kipling híres novellagyűjteménye, A dzsungel könyve, amelynek egyik fejezetében a vadkutyák betolakodnak a farkasok vadászterületére, akik viszont Maugli segítségével visszaszorítják őket. A dhole név az India déli felében beszélt kannada nyelv szókészletéből eredhet, ennek a névnek a magyaros helyesírású alakja a dól. A könnyebbség kedvéért gyakran az állatkerti szakemberek is így nevezik őket, jóllehet a Budapesten látható állatok a faj számos alfaja közül a Kínában őshonos Cuon alpinus lepturus alfajhoz tartoznak, így az ázsiai vadkutya megnevezés a leghelyesebb.

A faj megritkulásához a természetes élőhelyek zsugorodása mellett a vadászat is hozzájárult. Régebben főleg bundája miatt, illetve sportvadászat keretében vadásztak rá, sőt, egyes területeken dúvadként tartották számon, és ezért irtották. Szerencsére napjainkban a legtöbb helyen már természetvédelmi oltalom alatt állnak az ázsiai vadkutyák.

A Fővárosi Állat- és Növénykertben 2008 óta foglalkoznak ezzel az állatfajjal. A bemutatás mellett kezdettől fogva cél volt a szaporításuk is, hiszen olyan veszélyeztetett fajról van szó, amelynek természetvédelmi célú szaporítását európai állatkerti tenyészprogram – úgynevezett EEP – hangolja össze. Az első budapesti kölykök 2009-ben születtek, s azóta ötvennél is több utód jött a világra a magyar főváros állatkertjében. Az itt született kölykök a világ számos állatkertjébe eljutottak, a franciaországi Thoiry-tól kezdve egészen a Minnesota-beli Apple Valley-ig. A jelenlegi budapesti vadkutya falka – a most cseperedő kölykökkel együtt – összesen 17 egyedből áll. Kifutójuk a Nagyszikla oldalában, a tigrisekkel szemben található.

 

 

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

Fotó: zoobudapest.com