Egy brit részecskegyorsító technológiája segíthet megfejteni egy 2000 éve, a Vezúv kitörésekor elszenesedett római kori papirusztekercsek tartalmát.
A Kentucky Egyetem professzora, Brent Seales vezetésével dolgozó kutatók a Diamond Light Source-hoz, a brit országos részecskegyorsító intézethez fordultak segítségért a papirusz tanulmányozásához, amely olyan „törékeny volt, mint egy lepke szárnya”. Arra gondoltak, hogy a részecskegyorsító – nagy teljesítményű szkennelésre képes elektronnyalábjaival – segíthet megfejteni az évtizedek óta megoldani próbált rejtélyt, és sikerül kideríteni, hogy a párizsi Institut de France tulajdonában lévő történelmi tekercsek mit rejtenek.
A régészeti talányok megoldásával foglalkozó Seales elmondta, hogy ezeket a tekercseket nem lehetett csak úgy kisimítani, mert az elszenesedés miatt olyan törékennyé váltak, hogy súlyosan károsodhatnának.
A Diamond részecskegyorsító technológiája lehetővé tette, hogy a tudósok bármit tanulmányozhassanak a fosszíliáktól a vírusokig és vakcinákig.
„Amikor a sugár áthalad a mintán, olyan háromdimenziós képet képes alkotni, amihez más módon nem tudnánk hozzájutni” – magyarázta Seales.
A tekercseket 1752 és 1754 között fedezték fel Herculaneumban, a Nápolyi-öböl mellett, Dél-Olaszországban folytatott ásatáson. A leletek egy házban pihentek, amely régészek szerint Julius Caesar családjáé lehetett.
A tekercsek mintegy 2000 évesek lehetnek. A kutatók azt remélik, hogy a nagyenergiájú röntgensugárzás segítségével sikerül megfejteni tartalmukat.
Ellentétben Pompejivel, amelyet Kr. e. 79-ben, a Vezúv kitörésekor elárasztott a láva, Herculaneumot egy tüzes felhő borította be, amelynek hamuja mindent beterített, és érintetlenül maga alá temetett.
A házak egyike, a Villa dei Papiri (Papiruszok háza) több mint 1800 szöveges tekercset tartalmazott. A hamu megőrizte őket, de a szenesedés miatt lehetetlen kigöngyölni őket.
A nápolyi király 1802-ben hat tekercset Bonaparte Napóleonnak ajándékozott. Napóleon a francia tudományos és művészeti akadémiákat tömörítő állami szervezet, az Institut de France könyvtárának adta őket, hogy fejtsék meg a tartalmukat.
Kétszer – 1817-ben és 1877-ben – kísérelték meg egy-egy tekercs kisimítását, de sikertelenül. Több mint egy évszázaddal később, 1986-ban a szakértők egy vegyi anyaggal bontották fel az egyik tekercset több száz kis darabra. „Nagyon nehéz volt olvasni” – idézte fel Yoann Brault, az Institut de France könyvtárának egyik kutatója megjegyezve, hogy nem tudták kideríteni, milyen tintát használtak.
A fejlett technológia, és a Seales által kifejlesztett módszer segítségével azonban elérték, hogy „ki lehessen csomagolni” a herculaneumi papiruszt, és így megfejteni annak tartalmát.
A törékeny tekercset nagy elővigyázatossággal szállították Párizsból az angliai kutatóintézetbe. Francoise Bernard, a könyvtár igazgatója szerint ezt a kockázatot vállalni kellett, mert nem volt más mód az előrelépésre.
Korábban más kutatók is próbálkoztak a tekercsek tartalmának nem invazív megfejtésével. 2014-ben Daniel Delattre francia kutató intenzív röntgensugárzást használt a tekercsek egy részének vizsgálatára.
Seales módszerével görög betűkkel írott szöveget sikerült felfedezni, vélhetően a görög epikureus filozófus, Philodémosz írását. A London melletti, didcoti részecskegyorsító segítségével nyert adatokat az amerikai egyetemen fogják elemezni.
Michael Zink történész szerint nagyon ritka leletről van szó, ilyen tekercsek nem nagyon maradtak fenn épen. „Ezért is olyan fontosak ezek a tekercsek” – hangsúlyozta, hozzátéve, reméli, hogy egyszer egész mondatokat, vagy talán az egész szöveget is ki tudják majd olvasni.
Forrás: MTI
Fotó: pexels.com
