Egy éve lépett át a csillagközi térbe az 1977-ben útnak indított Voyager 2 űrszonda, amely ikertestvére, a Voyager 1 után a második ember alkotta űreszköz, amely elhagyta Naprendszerünket, az űrszonda missziójáról a kutatók hétfőn öt tanulmányt tettek közzé a Nature Astronomy című folyóiratban.

    Minden egyes tanulmány részletezi a Voyager öt tudományos műszereinek adatait a mágneses terekről, a részecske- és plazmaeloszlásról a helioszféra határán, ahol a nap energiájának hatása véget ér és a csillagközi tér elkezdődik – jelentette be hétfőn az amerikai űrkutatási hivatal (NASA).
A Voyager 2 a Naprendszert 2018. november 5-én hagyta el,   amikor mintegy 17,7 milliárd kilométerre volt a Naptól.
Mindkét űrszondát 1977-ben indították útjára, missziójukat eredetileg öt évre tervezték. A két űrszonda eredeti küldetése a Naprendszer külső bolygóinak – a Jupiternek, a Szaturnusznak, az Uránusznak és a Neptunusznak – a megfigyelése volt. Ezt a missziójukat már 1989-ben befejezték. A Voyager 1 2012. augusztus 25-én lépett át a csillagközi térbe.
Amint átlépte a heliopauzát – ahol a napszél és a csillagközi térben lévő gázanyag találkozik – a Voyager 2 tudományos műszerei azonnal hirtelen különbségeket érzékeltek a plazma sűrűségében és a mágneses részecskékben. A heliopauza jóval vékonyabb, mint vélték – közölték a kutatók.
Az űrszonda plazmahullám műszere éles ugrásokat mutatott ki az elektromosan töltött részecskék sűrűségéről, ami ahhoz hasonló mintha két különböző folyadék lépne kapcsolatba egymással.
„Gondoljunk csak egy hidegfrontra, amely nagyon hideg légtömegeket hoz Kanadából, az Egyesült Államokba” – magyarázta a műszert építő Iowai Egyetem fizika tanszékének professzora, Don Gurnett. „Itt egy nagyon forró plazmatömeget találunk, amely a naptól kifelé jön és amely találkozik a csillagközi tér hideg plazmájával. Nem lep meg, hogy egy éles határ alakul ki” – tette hozzá.
A Voyager 2 megmérte a plazma hőmérsékletét is, és megerősítette, hogy hidegebb, mint a helioszférán belüli.
A tudósok próbálják megérteni a csillagközi szél természetét és azt, hogy abból mennyi képes beszivárogni a heliopauzán keresztül a Naprendszerünkben lévő bolygókhoz.
„Vannak galaktikus kozmikus sugarak is, amelyek a csillagközi térből próbálnak bejutni a Naprendszerbe” – mondta Stone, utalva a nagyenergiájú atomrészecskékre, amelyek a fénysebességénél gyorsabban mozognak az univerzumban. Néhány közülük képes elérni a Földet is” – tette hozzá.

 

 

 

 

Forrás: MTI

Fotó: pexels.com