Hetven éve, 1949. február 8-án ítélte koncepciós perben a kommunista Népbíróság hazaárulás és valutaüzérkedés vádjával életfogytiglani börtönre Mindszenty József bíborost, esztergomi érseket, Magyarország utolsó hercegprímását. 

    Az 1892-ben született Mindszenty egész életében a totalitárius diktatúrák ellen harcolt. A nyilas rémuralom alatt börtönbe került, mert felemelte szavát a zsidóüldözések ellen. XII. Piusz pápa 1945 augusztusában nevezte ki esztergomi érsekké, majd 1946 februárjában bíborossá. Személyében elveihez ragaszkodó, minden megalkuvást elutasító vezető került a magyar katolikus egyház élére. A hercegprímási címet közjogilag értelmező főpap aktívan politizált, s elkerülhetetlenül konfrontálódott az egyeduralomra törő, a megszálló szovjetek támogatását élvező Magyar Kommunista Párttal (MKP). Mindszenty a népi demokráciával szemben kereszténydemokráciát, keresztény erkölcsi törvényeken alapuló társadalmat hirdetett. Szót emelt a felvidéki magyarság deportálása és a magyarországi németek kitelepítése ellen, ellenezte a katolikus sajtó korlátozását, a hitoktatás fokozatos betiltását, a katolikus intézmények államosítását.
Nem csoda, ha az MKP egyik legnagyobb ellenségének az antikommunista politika jelképes alakjának számító Mindszentyt tekintette. Rákosi Mátyás pártfőtitkár gondosan készült a leszámolásra, és 1948 januárjában kiadta az utasítást: “a klerikális reakcióval az év végéig végezni kell”. A szovjet tanácsadókkal zsúfolt politikai rendőrségen külön csoport foglalkozott “Mindszenty személyével és a köréje gyűlt reakciós körrel”, a rettegett Államvédelmi Hatóság (ÁVH) folyamatosan megfigyelte, lehallgatta, leveleit felbontották, s legbizalmasabb emberei közül is sikerült néhányat fenyegetéssel vagy ellenszolgáltatás fejében rávenni az együttműködésre.
A végső csapást a sajtópropaganda össztüze, rágalomhadjárat vezette be. A szorongatott bíboros 1948. november 18-i pásztorlevelében visszautasította a vádakat, ekkor már folyt a formálódó per vádlottjainak begyűjtése, s december 23-án az érseki palotában is házkutatást tartottak.
Mindszentyt 1948 karácsonyának másnapján, december 26-án tartóztatták le, elhurcolása előtt e szavakat vetette papírra: “Nem vettem részt semmiféle összeesküvésben. Nem mondok le érseki tisztemről. Nincs vallani valóm, és semmit nem írok alá. Ha mégis megtenném, az csak az emberi test gyengeségének következménye és azt eleve semmisnek nyilvánítom.” A sajtóban december 28-án megjelent rövid közlemény szerint hűtlenség (hazaárulás), a köztársaság megdöntésére irányuló szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés miatt kezdődött ellene eljárás.
Az ÁVH hírhedt székházában, az Andrássy út 60-ban heteken keresztül testileg-lelkileg kínozták, megalázták és vélhetően akaratbénító szereket is kapott. A mindennapi gumibotozás, 72 órás ébrenlét, élelemmegvonás hatására megtört, és beismerte a koholt, képtelen vádakat: részt vett a harmadik világháború előkészítésében, kémkedett a nyugati hatalmak számára, jelentős összegeket küldött külföldre, megpróbálta átjátszani a Szent Koronát Habsburg Ottónak. Mindszenty a kicsikart írásos vallomásokon aláírását a C.F. (latinul kényszerből tettem) rövidítéssel látta el, erről vallatói eleinte azt hitték, egyházi tisztségét jelöli…
Mindszenty és hat társa, “a klerikális reakció ügynökeinek” pere 1949. február 3-án kezdődött a Budapesti Népbíróság Olti Vilmos vezette különtanácsa előtt, Alapy Gyula népügyész vádindítványa alapján. A tárgyaláson csak előre kiválogatott közönség vehetett részt, de a rádió időről időre közvetítette az üléseket. A megtört Mindszenty elismerte a vádakat, bár a bűnösség vállalása helyett megbánásról beszélt, az utolsó szó jogán pedig békét kért lelkének. A Rákosi által személyesen konstruált és minden pillanatában figyelemmel kísért perben a tényállást és az ítéletet is ő szabta meg. A népügyész halálbüntetést kért Mindszentyre, akit február 8-án életfogytiglani fegyházbüntetésre ítéltek, ezt másodfokon is helybenhagyták. Vélhetőleg a nemzetközi felháborodás elkerülése érdekében döntöttek így, és azt is felmérték, hogy veszedelmes lenne mártírt csinálniuk a bíborosból, hiszen a kívánt propagandacélt így is elérték, 1950 augusztusában Grősz József kalocsai érsek aláírta az állammal az egyház működését korlátozó megállapodást. Az ítélet után tüntetések voltak külföldön, a pápa kiátkozta az eljárásban résztvevőket, az ENSZ közgyűlése naprendre vette az ügyet.
A megromlott egészségű főpap a gyűjtőfogház rabkórházába, innen magánzárkába, 1954 májusától ismét a rabkórházba került. Börtönbüntetését egészségügyi okokból 1955 júniusában felfüggesztették, a házi őrizetből az 1956-os forradalom idején szabadították ki. A forradalom leverése után az Egyesült Államok budapesti nagykövetségére menekült, ahol tizenöt évet töltött. A Szentszék, az Egyesült Államok és a magyar kormány megegyezése nyomán 1971 szeptemberében elhagyhatta az országot, 1975. május 6-án bekövetkezett haláláig Bécsben, az esztergomi érsek egyházi joghatósága alá tartozó Pázmáneumban élt. VI. Pál pápa 1973-ban tisztségből történő lemondásra szólította fel, s miután ennek Mindszenty nem engedelmeskedett, az esztergomi érseki széket 1974-ben megüresedettnek nyilvánította. Mindszenty hamvait 1991. május 4-én hozták haza Mariazellből, és az esztergomi bazilika prímási sírkápolnájában helyezték végső nyugalomra.
A rendszerváltás után koncepciós per áldozatának nyilvánították és rehabilitálták, a Fővárosi Bíróság 1990. május 18-án kimondta, hogy az ellene hozott népbírósági ítéleteket semmisnek kell tekinteni. A hercegprímás teljes jogi, erkölcsi és politikai rehabilitálására Erdő Péter bíboros kérésére 2012 márciusában került sor. Szentté avatási eljárása 1994-ben kezdődött.

Forrás: MTI

Fotó: pexels.com