Mégsem a fekete lyukak adják az univerzum hiányzó sötét anyagát. Bár korábban úgy tűnt, megfejtették a csillagászat egyik nagy rejtélyét, a Kaliforniai Egyetem kutatói cáfolták az elméletet.

Miután 2015-ben egymásnak ütköző fekete lyukak gravitációs hullámait észlelték, egy rövid ideig úgy vélték a csillagászok, hogy az univerzum titokzatos fekete anyagát rengeteg, az univerzumban szétszóródott fekete lyuk alkotja.

A Berkeley-ben lévő Kaliforniai Egyetem (UC) szakértői azonban megcáfolták ezt. A 2014-től felfedezett 740 legfényesebb szupernóva statisztikai elemzése és azon tény alapján, hogy egyikük sem tűnt „egy rejtett fekete lyuk gravitációs lencséje által felnagyítottnak vagy megvilágítottnak”, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy ősi (vagy primordiális) fekete lyukak az univerzum sötét anyagának legfeljebb 40 százalékát alkothatják. Ilyen ősi fekete lyukak csak az ősrobbanás első milliszekundumaiban keletkezhettek.

Az eredményeik szerint az univerzum egyetlen sötét anyaga sem áll súlyos fekete lyukakból, vagy más hasonló objektumokból – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálok.

A sötét anyag a csillagászok számára az egyik legnagyobb rejtély: bár az univerzum anyagának 84,5 százalékát alkotja, a kutatóknak még nem sikerült közvetlenül bizonyítaniuk, csak közvetett bizonyítékokat találtak létezésére. Nyilvánvalóan ez az anyag tartja össze a galaxisokat, amelyek forgómozgásuk miatt gyakorlatilag szétrepülnének: plusz tömeget ad nekik. A sötét anyag valószínűleg ötször gyakoribb, mint a normál anyag, de nem bocsát ki fényt vagy detektálható sugárzást, csupán gravitációs hatása észlelhető.

Sok elméleti kutató mutatott be olyan elméleteket, amelyek szerint a sötét anyagnak több típusa létezik. Viszont ha a sötét anyag több össze nem függő alkotóelemből áll, minden egyes alkotóelemnek külön eredetmagyarázata lenne, ami nagyon összetetté tenné a modellt.

„Visszatértünk az alapvető vitához. Mi a sötét anyag? Ugyanakkor kifutunk az opciókból. Ez a jövő generációinak kihívása” – mondta Uros Seljak, a UC kutatója. A tudósok eredményeikről a Physical Review Letters című lapban számoltak be.

Forrás: MTI.hu
Fotó: pexels.com