A jó időnek köszönhetően egyre több vonuló madárfaj érkezik vissza a Kárpát-medencébe a téli távollét után. A több periódusra oszló madárátvonulás szempontjából a márciusi hónap a legmozgalmasabb, ugyanis ebben az időszakban a délről érkező, valamint északra vándorló madarak is szép számban átrepülnek Magyarország felett.

Ahogy mindenhol a világon, a Kárpát-medencében is több száz madárfaj él, akik a tél közeledtével melegebb tájakra vonulnak, miközben mások a sarkkör vidékéről érkeznek a helyükre. A madarakat elsősorban nem a hideg, hanem a táplálékforrás hiánya kényszeríti vándorlásra. A zöld növények hiánya mellett a földeket borító hó és a repülő rovarok eltűnése nehezíti a túlélést a hideg hónapokban, amikor az áttelelő fajok is etetésre szorulnak.

A vonuló madarak testfelépítése és fizikai kondíciója lehetőséget teremt a hosszabb távolságok megtételre. A bőséges hónapokban a testükön felhalmozott zsiradékmennyiséggel akár több ezer kilométeres szakaszok sem jelentenek kihívást. Ez az oka, hogy a kisebb madarak többnyire áttelelnek, ugyanis nem tudnak elegendő energiát felhalmozni az útra. Kivételek persze vannak, elég csak a fecskékre gondolni.

A legtöbb faj igyekszik a szárazföldek felett repülni és a Boszporusz vagy Gibraltár felé kerülnek. A fecskék többsége ebben is kivétel: nyílegyenesen átkelnek a Földközi-tenger felett. Kutatások bizonyítják, hogy nappal a Nap, éjszaka pedig a csillagok állásából tájékozódnak és ennek a segítségével navigálják célirányba magukat óriási távolságokon. A nagyobb testű madarak jellemzően nappal, a felfelé áramló meleg levegőt kihasználva utaznak, a kisebb énekesmadarak viszont éjjel, nagyobb magasságban vannak úton.

A legismertebb vonuló madaraink közé tartozik a gólya és a fecske, melyek akár 10 és 20 ezer kilométer közötti utat is képesek megtenni az Egyenlítőn túlra a bőséges afrikai táplálékforrás reményében. A február vége és március eleje között hazaérkező fehér gólyák sokak számára jelzik a tavasz beköszöntét, hiszen az emberi települések közelében élve mindenki számára láthatóak. Az Európai Gólyafalu címmel büszkélkedő Somogy megyei Nagybajomban például jobb években tucatnyinál több gólyafészek népesül be, de egy-egy madár szinte minden településre jut.

Vannak kevésbé ismert vagy jóval hosszabb ideig távol levő madárfajok is. A somogyi állami erdőket gondozó SEFAG Zrt. Dráva-menti területein előforduló gyurgyalagok csak május elején térnek vissza és raknak fészket a folyóparti agyag- és löszfalakba. A késői érkezők közé tartoznak az élénk színű sárgarigók és a jellegzetes hangjukról felismerhető fülemülék. Más madaraknak viszont a tavasz jelenti a távozás évszakát. A Balaton somogyi partján is megfigyelt vörösnyakú ludak és a megyében szintén előforduló vándorsólymok többsége ezekben a hetekben indul észak felé.

A SEFAG Zrt. Somogy megyében 85 ezer hektár állami tulajdonú erdőterület kezelője. A változatos adottságokkal rendelkező területen vadgazdálkodással, fakitermeléssel és erdőműveléssel, az erdők gondozásával és megújításával foglalkozik. Nyolc erdészete és a Csurgói Faipari Üzem mellett jelentős turisztikai infrastruktúrával is rendelkezik. A SEFAG Zrt. üzemelteti a háromcsillagos Kardosfa Hotelt, a Zselici Csillagparkot, a Mesztegnyői Erdei Vasutat, a Sziágyi Erdészeti Erdei Iskolát és a kaposvári Erdők Háza Látogatóközpontot.

 

 

Forrás, fotó: SEFAG Zrt.