Hetvenöt éve, 1943. december 8-án született Jim Morrison amerikai rockénekes, szövegíró, a Doors együttes önpusztító, lázadó szellemű frontembere.
James Douglas Morrison néven született a Florida állambeli Melbourne-ben. Apja az Egyesült Államok haditengerészetének admirálisa volt, aki képzett zongoristaként gyerekeit is a zene szeretetére nevelte. Jim életének egyik meghatározó élménye volt, amikor ötéves korában, miközben családjával Új-Mexikóban autóztak, szemtanúja volt egy indián munkásokkal telezsúfolt teherautó súlyos balesetének. A megcsonkított holttestek látványa nyomán keletkezett dermesztő félelmét később a Peace Frog című dalában örökítette meg.
Apja foglalkozásából adódóan a család gyakran költözött. Jim középiskolás korában lázadni kezdett az apai szigor ellen, de az olvasást továbbra sem hagyta abba, szorgalmasan írta naplóját, és az érettségire Nietzsche összegyűjtött műveit kérte. Előbb a Floridai Egyetemen tanult, majd beiratkozott a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemre, filmművészet szakra. Verseket írt, és valósággal falta William Blake, Allen Ginsberg és Jack Kerouac műveit. Nem sok kedve volt az iskolához, csak azért fejezte be tanulmányait, mert nem akart részt venni a vietnami háborúban, és a munkához sem fűlött a foga. Bohém életet élt, hónapokig csak konzervbabot és LSD-t fogyasztott.
A rocktörténelem egyik legmeghatározóbb zenekarát, a Doors együttest 1965-ben alapította Ray Manzarek billentyűssel, akit még az egyetemen ismert meg. A formációhoz Robbie Krieger gitáros és John Densmore dobos csatlakozott. A Doors énekese, motorja, sajátos hangulatú szövegeinek írója és előadója a lenyűgöző személyiségű Morrison lett. Névválasztásukat Aldous Huxley Az érzékelés kapui című könyve ihlette, amelyben az író a meszkalinnal kapcsolatos élményeiről számolt be. 1967-ben jelent meg bemutatkozó albumuk, rajta a Light My Fire, amely a slágerlisták élére repítette őket. Morrison sötét líráját, szokatlan, fenegyerekes színpadi viselkedését, a csapat egyedi, eklektikus, pszichedelikus zenéjével kombinálták, és a következő években sorra adták ki sikerlemezeiket, rajtuk olyan klasszikus dalokkal, mint a When The Music s Over, a The End, a Break On Through, a Roadhouse Blues és a Riders On The Storm.
Miközben a zenekar uralta a zenei világot, Morrison magánélete és nyilvános szereplései lassan irányíthatatlanná váltak. Alkoholizmusa és kábítószer-függősége rosszabbodott, erőszakos színpadi kitörései miatt több tucat rendőrt és klubtulajdonost haragított magára.
Bár fékezhetetlen nőfaló hírében állt, egész életében egyetlen szerelme és múzsája volt, Pamela Courson, akivel viharos és veszekedésektől hangos nyitott kapcsolatban éltek. Leghíresebb románca Patricia Kennealy író-újságíróhoz fűzte, akit kelta pogány szertartás szerint feleségül is vett, de soha nem éltek együtt, igaz, a ceremónia sem számított hivatalosnak.
A sorozatos botrányok és magánéleti mélypontok miatt Morrison egyre inkább befelé fordult, az italba menekült. 1969. március 1-jén, egy floridai koncert után színpadi botránya miatt letartóztatták. Az együttes kénytelen volt lemondani esedékes koncertjeit, de egy korábban felvett albumuk, a The Soft Parade mégis biztosította helyüket a slágerlistákon, úgyhogy látszólag minden rendben volt. 1970-ben látott napvilágot a Morrison Hotel és az Absolutely Live. Közben Morrison költői sikerekről ábrándozott, és két kötetet is kiadott. 1970. december 8-án, huszonhetedik születésnapján, a stúdióba vonult, és több tucat verset magnóra mondott, ezek alapján született az Amerikai fohász, amelyet halála után, 1978-ban adtak ki a többiek az általuk komponált zenével. 1971-ben dobták piacra az L. A. Woman című korongot, amelyről a Riders of the Storm és a Love Her Madly legjobb korszakát idézte.
A floridai incidens következményei sötét felhőként lebegtek a feje felett. Nyolc hónap börtönbüntetésre ítélték, de óvadék ellenében szabadon bocsátották. Fellebbezett az ítélet ellen, de kérelmét elutasították. Nem akart börtönbe vonulni, elkeseredettség vett rajta erőt, úgy döntött, befejezi rock pályafutását. 1971 márciusában Pamelával Párizsba költözött, ahol irodalommal akart foglalkozni, de erre már nem volt lehetősége.
1971. július 3-án holtan találták a fürdőkádjában, a rendőrség megállapítása szerint halálát szívroham okozta. Mivel halálhírét csak napok múlva hozták nyilvánosságra, ez számos találgatásra adott okot: van, aki úgy véli, a CIA ölette meg, de sokan hiszik, hogy csak megrendezte halálát, és azóta is boldogan, magányosan él valahol.
Morrisont a párizsi Pere-Lachaise temetőben helyezték örök nyugalomra, sírja a mai napig a rajongók zarándokhelye.
1991-ben Oliver Stone The Doors címmel nagy sikerű filmet készített, amelyben Val Kilmer formálta meg a legendás zenészt. Morrisonról több életrajzi könyv is megjelent magyarul, és versei is több kötetben láttak napvilágot (A zenének vége, Szeretlek és gyűlöllek, Csörgőkígyó-blues).
December 7-én születésének évfordulója előtt tisztelegve a fővárosi Pólus moziban levetítik a Doors együttes utolsó filmre rögzített koncertjét, amelyet 1970 augusztusában adott az angliai Isle of Wight fesztiválon.
MTI
