Az Istennőhöz, vagy ahogy Indiában nevezik, a Dévihez kapcsolódó különböző regionális kultuszok komoly múltra tekintenek vissza az indiai szubkontinensen. Az Indus-völgyi civilizáció korától egészen a 21. századi globalizált társadalom megjelenéséig az Istennőt imádták és imádják ma is India lakói. Az Istennőnek – ahogyan magának a hinduizmusnak is – számos arca van, és minden arcához, minden megjelenési formájához más-más tradíció kapcsolódik. Ő a fiatal Szépség, aki elbűvöli az isteneket és halandókat egyaránt. Ő a hűséges Feleség, aki szelíden ül férje ölén. Ő az Anya, a mindenség és minden születő élet teremtője. De ő a vad Harcos is, aki elpusztítja a gonoszt és megmenti a világot a pusztulástól.

Léteznek azonban másfajta szépségek, más feleségek, másféle anyák és más harcosok is Indiában. Ők a földi nők: asszonyok, lányok és anyák. Habár ők is elbűvölőek, gondoskodóak, a teremtő erő és a harchoz szükséges erények birtokosai, mégsem szentelnek nekik templomokat, nem mutatnak be hódoló áldozatokat. Pedig nők nélkül Indiában sem lenne élet, társadalom, vallás vagy művészet. Talán az Istennő nem nő? Talán egy nő nem ugyanazokat a szerepeket veszi magára, mint egy istennő? Akkor miért különböznek annyira az emberek szemében?

A Hopp Múzeum legújabb kiállításának kiemelt célja, hogy a hindú Istennő különböző megjelenési formáit az általuk betöltött női szerepek szerint mutassa be. Miközben az Istennő szépségként, feleségként, anyaként és harcosként jelenik meg, a kiállítás arra a kérdésre keresi a választ, hogy ezek az idealizált női szerepek hogyan valósulnak meg a földi társadalomban. A kiállított tárgyak széles skálán mozognak a klasszikus művészet plasztikus alkotásaitól a kortárs képregényig, ezzel is kiemelve a régi és új hindú művészet állandó témáit és formavilágát.

A bemutatásra kerülő tárgyak túlnyomó része a Hopp Múzeum indiai gyűjteményének anyagából került ki, ehhez csatlakoznak a kortárs képzőművész, Abhisék Szingh egyedi vizualitást tükröző munkái, melyek középpontjában szintén az Istennő személye áll. A kiállítás külön érdekessége, hogy évtizedek óta ez a Hopp Múzeum első hindú művészetet bemutató tárlata, és hogy a legősibb korok vallásos kultuszait, valamint a legújabb korok társadalmi berendezkedését, nőképét egyaránt vizsgálata tárgyává teszi.

A kiállítás első termében látható tárgyakon keresztül az Istennő teremtő, anyai mivoltával ismerkedhetünk meg. Indiában a nők hagyományos társadalmi szerepei közül az egyik leghangsúlyosabb az anyaságé. A nő az anyaság révén teljesíti be a társadalom által rárótt kötelességét: megszüli és felneveli – általános reménykedés szerint: fiú – utódját, aki majd továbbviszi a család anyagi és szellemi örökségét. Ezzel párhuzamba állítható az Istennő anyasága, ami a teremtésben és teremtményeinek táplálásában nyilvánul meg: akár úgy, mint a világot alkotó és átható erő, akár konkrétabb módon, ahogy India Anya táplálja gyermekeit, India lakóit. Ennek különféle megjelenési formáit láthatjuk az Indus-völgyi civilizáció korától India-szerte jelen lévő termékenységi szobrocskáktól kezdve a 19. századi Bombay bazárjában árusított szuvenír tárgyakig.

A második teremben a földi nőkkel és az istennőkkel szépségként, illetve szeretőként találkozhatunk. Egy hagyományos értékrendet követő hindú családban a nő testi szépségének helye a ház belsejében van. Ez különös kontrasztban áll az indiai művészet és rituális gyakorlat által a szépségnek tulajdonított kiemelt jelentőséggel: bizonyos vallási gyakorlatokban az élvezetek elérésének nélkülözhetetlen eszközeként tartják számon, rituális elmerülések során pedig akár természetfeletti hatalom forrásául is szolgálhat a szépség. A terem falain elhelyezett, Krisna és Rádhá társadalmi tabukat ledöntő szerelmi kapcsolatát illusztráló képek szemléletes példái annak a tételnek, hogy az Isten iránti szenvedélyes szeretet hogyan vezethet el minden hindú életcéljához: az újjászületések örök körforgásából (szamszára) való megszabaduláshoz.

A hűséges feleség alakja áll a harmadik terem középpontjában, melyet egy, a tradicionális indiai esküvői szertartást idéző sátor szimbolizál. Bár India-szerte más és más hagyományai vannak az esküvői szertartásnak, a házasságkötés mindenféleképpen fontos és nagyszabású esemény egy hindú család életében. Legyen az eposzi hősnő vagy földi nő, ha feleség lesz, attól kezdve számára mindig a férj az első.

A sátorban elhelyezett menyasszonyi ruhákat bemutató babák mellett álló szatí emléktábla egykor az önkéntesen máglyahalált halt özvegyek dicsőségének állított emléket. A terem falain futó Rámajána-ábrázolásokkal díszített nyolcvanas évekbeli plakátok és kézzel festett Madhubaní festmények pedig az ideális feleség és tökéletes nő megtestesüléseként számontartott Szítá hányattatásait mutatják be, aki hitvesi odaadásában sérelmei ellenére sem kételkedik férjében, és hűen teljesíti parancsait.

A kiállítás utolsó terme a női lélek – az előző termekkel bizonyos tekintetben szemben álló – „erős, harcos” aspektusát jeleníti meg: olyan nőket mutat be, akik valamiképpen kiléptek a hagyományosnak tartott női szerepekből, de ugyanitt jelennek meg azok az átlagos indiai nők is, akik szerető-, feleség- és anyaszerepük mellett harcosként küzdenek önmaguk, családjuk és országuk boldogulásáért. Az ő arcképeik vonulnak fel a feketére festett terem falain, ahová a – szintén nem tradicionálisan női szerepben mutatkozó – harcos istennőket ábrázoló képregénylapok vezetnek be minket. A hindú Istennőnek ez az arca már nincs tekintettel a társadalomban rögzült nemi szerepekre: a férfiaktól függetlenül cselekszik, mi több, általánosságban férfiaktól elvárt tetteket hajt végre. Ő Durgá… Kálí… – nevezzük akármelyik nevén is, aki megmenti a démonoktól a pusztulásra szánt emberiséget. Az ő harcos alakjában a világ leghatalmasabb ereje rejtőzik.

További érdekességek:

A jórészt először látható műtárgyak mellett QR-kódok és Augmented Reality (kiterjesztett valóság) segíti az ismeretszerzést és az adott témában való elmélyülést, a kiállítási koncepcióhoz szervesen kapcsolódó kerti tárlaton pedig a festő és képregényrajzoló Abhisék Szingh kortárs Istennő-adaptációi inspirálnak minket a látottak továbbgondolására.

A gyerekek ezúttal saját „tárlatvezetőt” is kapnak Rádhika személyében, aki a kiállításban kalauzolja őket, és mesél Indiáról és a hindú istenvilágról. A kiállítótér több pontján elhelyezett kultúrafelfedező dobozok és batyuk kézzelfogható élményt nyújtanak minden korosztálynak. A kiállításhoz magyar nyelvű múzeumpedagógiai kiadvány tartozik, mely a képregények világát megidézve mesél a hindú istenek és istennők csodás történeteiről.

Új blogplatformunk, a hoppmuseumblog.com a kiállítási koncepción túlmutatva ismerteti meg az érdeklődőket Indiával. A múzeumpedagógiai program keretében magyar és orosz nyelvű múzeumi órákkal és kreatív kézműves foglalkozásokkal várjuk az érdeklődőket.

A kiállítás kísérőprogramjaiként a hindú kalendárium ünnepeihez kapcsolódó családi napok, filmklubok, kertmozi és exkluzív tárlatvezetések segítik az indiai kultúrában és művészetben elmélyülni vágyókat. A Múzeumok Éjszakáján programjainkkal idén teljes egészében India kultúrájához kapcsolódunk majd. Lesz tradicionális tánc- és bábelőadás, és – nagy örömünkre – ellátogat hozzánk a kiállítás vizualitását nagymértékben meghatározó indiai művész, Abhisék Szingh is.

A kiállított anyaghoz a Hopp Múzeumtól megszokott módon gazdagon illusztrált, angolul és magyarul is megjelenő tanulmánykötet kapcsolódik, melynek fókuszpontjában a hindú Istennő és az indiai nő áll. A kötet első nagy egysége ezek fogalmi meghatározásaival, a második a nőknek és istennőknek az ind vallásosságban elfoglalt helyével foglalkozik. A harmadik rész az indiai művészet nő- és istennőképét mutatja be, a negyedik egység tanulmányai pedig a modern kor nő- és istennőképzeteinek kapcsán vetnek fel kérdéseket. A kötetet a kortárs festő-képregényrajzolóval, Abhisék Szinghgel készült interjú zárja.

 

Forrás, fotó: Hopp Ferenc Ázsiai Művészeti Múzeum