A nyugat-balkáni útvonalon megjelenő emberek döntő többsége már nem Szíriából és Irakból érkezik, a líbiai válság és a mögötte húzódó érdekek, illetve a kelet-mediterrán térség instabilitása pedig tovább növelheti az elvándorlást – állapította meg a balkáni migrációs helyzetről készített gyorselemzésében a Migrációkutató Intézet.
Az MTI-hez kedden eljuttatott gyorselemzés szerint a balkáni útvonalon megjelenők fele pakisztáni és afganisztáni illetőségű, ami nagyjából ugyanazt jelenti, hiszen Pakisztánban – csakúgy, mint Iránban – több milliós afgán kolónia él. Nagy számban érkeznek a görög szigetekre az afgánok mellett bangladesiek és irakiak is, 2019-ben a boszniai migránsok mindössze 6,3 százaléka vallotta magát szíriainak.
Az intézet úgy véli, az, hogy egyre többen jelentek meg az utóbbi hónapokban a görög szigeteken, nem teljes egészében az EU-török megállapodás kudarcaként értelmezendő, hanem annak a szűnni nem akaró politikai – ebből fakadóan gazdasági és társadalmi – instabilitásnak tudható be, amely Afganisztánon és Szírián kívül egyre látványosabban érinti Irakot, Libanont és Líbiát. E területekről sok esetben szintén Törökországon keresztül vezet(het) az út Európa felé – írták.
Felhívták a figyelmet arra, a jelek szerint Szírián kívül már Líbiában is egy többfrontos háború zajlik, és utaltak arra, hogy sajtóhírek szerint a harctereken megjelenő, sokféle útlevéllel rendelkező fegyveresek utaztatását legitim kormányok szervezik Egyiptomtól Szaúd-Arábián és Kataron át Törökországig.
Az elemzés szerint a különböző energiahordozókért Líbiában, Szíriában és Cipruson vívott harc miatt és annak folyományaként a kibocsátó országokból útnak indulók száma is növekedhet. Megjegyezték: a Földközi-tenger keleti medencéjében egyre többen akarnak pozíciókat szerezni, vagy a meglévőket megerősíteni, emellett a Ciprus és Izrael térségében feltárt földgázmezők iránt szintén nagy az érdeklődés. Hozzátették: a Kelet-Mediterráneumban fennálló törékeny egyensúly felborulása közvetve ugyan, de hozzájárulhat ahhoz, hogy az illegális migráció tovább növekedjék.
Az elemzés Görögországgal kapcsolatban felhívja a figyelmet arra, a 2016 márciusában a Törökország és az EU között született közös nyilatkozat nyomán 2015-höz képest a következő évben meredeken csökkent a tengeri érkezések száma, és 2017-re a migrációs válság kitörése előtti időszak szintjére esett vissza (közel 30 ezer érkező), majd 2018-ban kisebb mértékű, 2019-ben pedig ismét jelentős növekedés (több mint 59 ezer érkező) volt tapasztalható.
Felidézték: a Ciprasz-adminisztráció öt szigeten (Leszboszon, Híoszon, Számoszon, Léroszon és Kószon) befogadóállomásokat nyitott, ezekben a menekültkérelmek elbírálása lassan halad, ezért sem a félszigetre való átszállításra, sem pedig a kitoloncolásra nem kerül sor kellő időben, ami komoly zsúfoltsághoz vezet. A három legkritikusabb állapotú hotspot Leszbosz szigetén Moria, Híosz szigetén Vial, Számosz szigetén Váthí, ezek együttesen 4,5 ezer férőhellyel rendelkeznek, miközben tavaly november végén több mint 36 ezer ember tartózkodott a területükön, illetve a táborok körül konténerekben és sátrakban, elégtelen higiéniai körülmények között.
Az elemzés szerint Kiriákosz Micotákisz kormánya sem képes elődjénél jobban védeni a külső, tengeri határokat. A kormány 2020 végéig 10 ezer embert kíván visszaküldeni Törökországba, ami a többszöröse a Ciprász-kormány 4,5 éve alatt visszaküldött 1 805-nek, emellett a tervek szerint a szigetekről 20 ezer menedékkérőt telepítenek át 2020 folyamán a félszigetre. A kormány tervezi a legkritikusabb állapotú három nyitott tábor bezárását, helyettük pedig ugyanazokon a szigeteken új, zárt központokat építenének 2020 nyarára, bár ez a terv az önkormányzatok és a lakosság tiltakozását váltotta ki – írták.
Hozzátették: a görög kormány az előző kabinettel ellentétben nem menekültválságról, hanem bevándorlási válságról beszél, hivatkozva arra, hogy az érkezők között ma már kisebbségben vannak a szírek, ugyanakkor Görögország az európai szolidaritás jegyében továbbra is várja a többi EU-tagállam segítségét, szorgalmazója az elosztási rendszernek és az azokat elutasító tagállamok megbüntetését javasolja.
Bosznia-Hercegovinával kapcsolatban azt emelték ki, hogy a 2015-2016-ban népszerű Görögország-Macedónia/Bulgária-Szerbia útvonalat később fokozatosan felváltotta a Görögország-Albánia-Montenegró-Bosznia-Hercegovina útvonal, így Bosznia-Hercegovina mára egyértelműen a nyugat-balkáni migrációs útvonal egyik legfontosabb állomása lett.
Mint írták, az Európai Unió adatai szerint 2018-ban 24 ezer, 2019 első kilenc hónapjában pedig több mint 22 ezer ember lépett illegálisan bosnyák földre, az év végén mintegy nyolcezer ember tartózkodott illegálisan az országban, közülük mintegy hatezren az északnyugati régióban vártak arra, hogy Horvátországba juthassanak. A bosnyák hatóságok és a helyi Vöröskereszt nem tudja megfelelő módon kezelni a helyzetet – állípították meg az elemzésben.
A megoldási lehetőségeket szűkíti, hogy Milorad Dodik boszniai szerb miniszterelnök határozottan kijelentette: nem engedi befogadó-központok létrehozását a Boszniai Szerb Köztársaság területén. Más források arra mutatnak rá, hogy a megosztottságot és döntésképtelenséget konzerváló boszniai berendezkedés átalakítása nélkül a nyugat-balkáni ország a migráció kérdésében sem fog tudni érdemi döntést hozni – olvasható a Migrációkutató Intézet elemzésében.
Forrás: MTI
