A Szahara sivatag és Észak-Afrika klímája általában húszezer évente változik meg: a száraz korszakokat csapadékos követi, majd ismét száraz időszak jön.

A Massachussettsi Műszaki Egyetem (MIT) kutatócsoportja szerdán publikálta tanulmányát, amely a térség klímaváltásait elsősorban annak tulajdonítja, hogy a Földet ferde tengelye miatt a Nap körüli orbitális pályáján haladva eltérő eloszlásban éri a napsugárzás.

A kutatók a nyugat-afrikai partvidék talaját vizsgálták az utóbbi 240 ezer évre visszamenőleg. A talajrétegekben a ritka tóriumizotóp koncentrációját mérték. Megállapították, hogy a Földet nyáron váltakozva hol több, hol kevesebb napfényt éri. Észak-Afrikában a megnövekedett napsugárzás felerősítheti a monszunt, ami nedvesebbé, „zöldebbé” teszi a Szaharát. Amikor viszont a Föld tengelye olyan szöget zár be, ami miatt csökken a beérkező napfény, akkor a ma is tapasztalható, szárazabb klíma alakul ki a térségben.

A tudósok szerint a kutatás segíthet a Szahara történetének megértésében, és annak meghatározásában, hogy mely korszakok voltak a legkedvezőbbek az emberek letelepedésére a Szaharában, majd az Afrikából való kivándorlásra, szemben az olyan korszakokkal, mint a mai, ami alkalmatlan lett volna. Az MIT kutatóinak tanulmánya a Science Advances folyóiratban jelent meg.

Forrás: MTI.hu
Fotó: pexels.com