Október 12-én lesz ötvenéves Hugh Jackman Golden Globe-díjas ausztrál színész.
Angol szülők ötödik gyermekeként látta meg a napvilágot, testvérei közül egyedül ő született Sydneyben. Nyolcéves volt, amikor egy reggel anyja elkísérte az iskolába, majd összeszedte a holmiját, és búcsú nélkül visszaköltözött Angliába. Tizenkét éves koráig miden nap arra várt, hogy anyja egyszer csak besétál az ajtón, és újra egy család lesznek. Végül két húga visszatért Angliába, apja pedig egyedül nevelte fel három Sydneyben maradt fiát. Gyermekkorában sok időt töltött a szabadban, kereste a veszélyt, magas sziklákról vetette magát a mélybe, kiváló rögbijátékos volt, a belsejében forrongó dühöt a pályán adta ki magából. Akkor nyugodott meg, amikor csatlakozott az iskolai színjátszó csoporthoz.
A középiskola befejezése után adott magának egy pihenő évet, és Angliába utazott testnevelés tanárnak. Sydneybe visszatérve kommunikáció szakos egyetemista lett. Az utolsó évben szüksége volt még néhány kreditre a diplomájához, ezért a könnyű vizsga reményében, drámaórákat vett. Vizsgaelőadására később így emlékezett vissza: „Olyan volt, mint amikor rátalálsz a saját törzsedre. Jobban otthon éreztem magam közöttük, mint az egyetemi éveim alatt bárhol, bármikor.” 1991-ben vette át a diplomáját, de már nem akart újságíró lenni. Színésziskolába iratkozott, közben egy edzőteremben dolgozott recepciósként. Itt futott össze az Oscar-díjas operatőr, Dean Semler feleségével, aki elmenőben annyit mondott neki: „Ne aggódj, nemsokára nagy sztár lesz belőled.”
A következő nap egy ügynökség kereste meg, és a Szomszédok című ausztrál szappanoperában ajánlottak neki szerepet. A népszerű sorozatnak olyan sztárok köszönhetik ismertségüket, mint Kylie Minogue, Russell Crowe, Guy Pearce, Margot Robbie, valamint Chris és Liam Hemsworth. Jackman azonban nemet mondott, és újabb három évet töltött el egy színiakadémián. Még a vizsgaelőadáson megcsörrent a telefonja, a Deborra-Lee Furness főszereplésével készülő Correlli című krimisorozatba hívták. A csúfosan megbukott széria forgatásán beleszeretett a nála több mint tíz évvel idősebb Furnessbe, akivel 1996-ban mondták ki a boldogító igent. Szerelmük azóta is töretlen, két gyermeket fogadtak örökbe.
Ugyanebben az évben elvállata Gaston szerepét a Szépség és a szörnyeteg helyi előadásában, és Andrew Lloyd Webber Alkony sugárút című musicaljében játszott. Nemzetközi ismeretségét az 1999-es Oklahoma! című westernfilmnek köszönheti, amelyben az ikonikus Curly bőrébe bújt. Játékáért elnyerte a legjobb musicalszínészének járó Olivier Award-díjat. Ugyanekkor debütált két másik produkciója is, a Ponyvarománc és az Erskineville Kings nevű filmje.
2000-ben robban be a mozikba Bryan Singer rendező nagy költségvetésű X-Men: A kívülállók című filmje. A főszerepet eredetileg a brit Dougray Scottra akarta bízni, aki nem tudta elvállalni, mert a Mission Impossible 2. forgatásán dolgozott. A rendező Russell Crowe-t is megkereste, de ő régi barátját, Jackmant ajánlotta. Singer az utolsó pillanatban bólintott rá, és ezzel Jackman személyében új szupersztár született. A mutánsok világában játszódó, képregény alapján készült moziban egy természetfölötti képességekkel rendelkező farkasembert jelenített meg. A szerephez Mike Tyson mozdulatait gyakorolta, akinek nyers dühe tökéletesen illett Loganhez. Természetesen a további folytatásokban is szerepelt, összesen kilencszer bújt Rozsomák bőrébe. Tizenhét év után, 2017-ben búcsúzott a szereptől a Logan – Farkas című résszel, és azt állította, hogy nem tér vissza többé a szerephez.
Az életpályáját meghatározó franchise mellett számtalan felkérést kapott. Tinédzser kora óta csodálta John Travoltát, ezért hatalmas kihívásként élte meg 2001-ben, hogy mellette kaphatott főszerepet a Kardhal című krimiben. Ugyanebben az évben a Kate és Leopold című romantikus vígjátékban véletlen baleset révén a jelenbe csöppenő úriemberként bonyolódott szerelmi kapcsolatba Meg Ryannel, majd Ashley Judd megértő barátját alakította A csábítás elmélete című filmben. A Van Helsing vámpírvadászaként egyszerre küzdött Drakula, Frankenstein és a Farkasember ellen. 2004-ben Tony-díjat nyert Peter Allen megformálásáért a The Boy from Oz című musicalben, majd három egymást követő évben is felkérték a Tony-gála házigazdájának. Műsorvezetőként is díjat nyert, mégpedig egy Emmyt 2005-ben. Szívesen kölcsönözte hangját animációs filmekhez is, így a pingvinek világában játszódó, Oscar-díjas Táncoló talpakhoz, vagy az Elvitte a víz című kalandos patkánymeséhez.
Darren Aronofsky instruálta A forrás című filozofikus sci-fi drámában, majd 2008-ban a vegyes fogadtatású Szex telefonhívásra című erotikus thrillerben egy „rosszfiú” ügyvédet formált meg. A közönség körében rendkívül népszerű, érzelmektől fűtött Ausztrália című filmben Nicole Kidman volt a partnere. 2012 termése a nagy szenzációt keltett háromszoros Oscar-díjas musical, A nyomorultak, amelyben Jean Valjeant személyesítette meg. Csalódására a legjobb férfi főszereplőnek járó aranyszobrot nem ő kapta meg, de a filmgálákról mégsem tért haza üres kézzel, a szerepért Golden Globe-díjjal jutalmazták. A Pán, a Chappie és az Eddie, a sas után 2017-ben a legendás Barnum cirkusz alapítójáról készült A legnagyobb showman című kosztümös musicallel váratlanul óriási sikert aratott a nézők körében, a filmet az év legjobb produkciójának kiáltották ki, és újra Golden Globe-díjra jelölték.
Hamarosan mozikba kerül a Front Runner című életrajzi drámája, amely Gary Hart igaz történetét dolgozza fel, aki az 1988-as amerikai elnökválasztás befutója volt, de végül a bulvármédia áldozata lett.
MTI
