Már 3500 évvel ezelőtt is folytattak haltenyésztést a Vörös-tengerben – derült ki Közel-Keleten talált leletekből
A Nature Scientific Reports című szaklapban megjelent tanulmányt a Haifai Egyetem, az Oranim College, az Oceanográfiai és Limnológiai Kutatóintézet (IOLR), valamint a Mainzi és a Göttingeni Egyetem kutatói készítették.
Az eredményekre mintegy 100 aranydurbincs (Sparus aurata) fogainak elemzése révén jutottak. A fogak oxigénizotópjaik szerint a földközi-tengeri akvakultúra és halkereskedelem a késő bronzkorból eredeztethető. Az akvakultúra, vagyis „vízművelés” a tengeri és édesvízi növények és állatok kontrollált körülmények közötti tenyésztését jelenti.
„Az új felfedezések és a bronzkorból származó más régészeti leletek szerint Egyiptom akvakulturális nagyhatalommá vált, amely halat exportált északra, többek között izraeli és kánaánita városokba” – közölte Guy Sisma-Ventura, a Haifai Egyetem kutatója, a tanulmány egyik szerzője.
„Az ókori Egyiptomból az időszámítás előtti 3. évszázadból fennmaradt falfestmények már megmutatták, hogyan halászták és vágták fel a halakat kereskedelmi céllal, de ennyire régi korok akvakultúrájára utaló régészeti nyomokat eddig nem találtunk” – mondta Irit Zohar, a tanulmány társszerzője.
Az Európai Kutatási Tanács (ERC), a Német Kutatási Alap (DFG) és az Izraeli Tudományos (ISF) által támogatott kutatás során korai bizonyítékokat találtak, amelyek évszázadokkal megelőzik ezeket a falfestményeket.
A leletek szerint 3500 évvel ezelőtt a durbincsokat két központi területen halászták: a nyílt tengeren és ősi, sós partvidéki lagúnákban. De mintegy 3500 éve a tengerszint stabilizálódásával változás következett be és a legtöbb halat egy helyszínen fogták ki: a Bardavil-tó sós lagúnájában, a Sínai-félsziget északi részén.
A kutatók szerint 3500 éve bukkantak az emberek a lagúnára, ahova beúsztak a halak, majd elbarikádozták azt hónapokra. Ezután könnyen begyűjthették az állatokat – fejtette ki Guy Bar-Oz, a Haifai Egyetem tudósa, aki szerint ezt a módszert még mindig használják abban a lagúnában.
A halfogak elemzéséből a kutatók arra következtettek, hogy legalább négy hónapot töltöttek a lezárt lagúnában.
Zohar szerint a halak mérete is 3500 éve kezdett normalizálódni, az Egyiptomból importált páldányok mind „tányérnyi” méretűek voltak. „Pontosan ez figyelhető meg a modern akvakultúrák tenyészetében is” – tette hozzá.
„A vizsgálat segítségével meg tudtuk állapítani, hogy hol élt a hal élete utolsó hónapjaiban, amikor a fogak kialakultak. A 18-as és 16-as tömegszámú oxigénizotópok aránya a természetben állandóan változik a víz hőmérséklete és a sótartalma alapján. Ennek alapján a modern halak fogai és a feltárt halfogak két izotópja közötti kapcsolat megfigyelésével azonosítani tudtuk, milyen hőmérséklet és sótartalom hatása alatt alakultak ki ezek a fogak” – fejtette ki a szakértő.
Sisma-Ventura elmondta: ezen információkat egyeztetni tudják a tenger különböző területeinek hőmérsékletére utaló geológiai, régészeti és más történelmi nyomokkal és azonosítani tudják azt a lehetséges életteret és időszakot, ahol és amikor ezek a halak éltek.
A kutatás során több mint száz durbincsfogat vizsgáltak, amelyek Izrael különböző régészeti lelőhelyeiről származtak. Ezek között volt part menti terület, például Dor és Askelon város, de belterület is, például Jeruzsálem és Hácór városa. A vizsgált halfogak több mint tízezer évet fedtek le a neolitikus kortól a kora iszlám időszakáig (7-8. század).
A kutatások szerint a bibliai időkben a durbincs volt a fő importhal Izrael középső részén.
Forrás: MTI
Fotó: pexels.com
