Gene Hackman kétszeres Oscar-díjas amerikai színész január 30-án ünnepli kilencvenedik születésnapját. Több mint negyven évet töltött a színészi pályán, és kereken száz mozgóképben szerepelt. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:
A kaliforniai San Bernardinóban született, német, angol és skót ősökkel büszkélkedhet. A talpra állás művészetét már tizenévesként megtanulta, mert szülei válása után, 1943-ban, apja kisétált az ajtón, és örökre hátat fordított családjának. Sokat költöztek, végül az illinois-i Danville-ben telepedtek le anyai nagyanyja házában. Forrongott a dühtől, gyakran került összeütközésbe osztálytársaival, az iskola vezetésével, egy éjszakát még börtönben is töltött bolti lopásért. Legboldogabb óráit a moziban töltötte anyjával, aki rajongott James Cagney filmjeiért, és a fiát minden vetítésre magával vitte.
Alig tizenhat évesen végképp otthagyta az iskolát, egy gyárban kezdett dolgozni, majd kalandvágyból tengerészgyalogosnak állt, magát idősebbnek hazudva a koránál. Négy évig szolgált Japánban, de megfordult Kínában is. A hadsereg rádiójában DJ-ként szórakoztatta katonatársait, és gyakran olvasta fel a híreket. Lappangó haragját az egyenruha sem takarta el, verekedés miatt lefokozták, csaknem elbocsátották a seregből. A sors azonban közbeszólt, zászlóalját a koreai háborúba vezényelték. Egy komoly baleset után alkalmatlanná vált az aktív szolgálatra, ezért 1952-ben leszerelték. Fél évig újságírást tanult az illinois-i egyetemen, majd New Yorkba utazott, hogy a szórakoztatóiparban próbáljon szerencsét. 1956-ban feleségül vette barátnőjét, Faye Maltese-t, aki arra bíztatta, hogy kezdjen végre valamit az életével. Visszaköltöztek Kaliforniába, ahol a Pasadena Playhouse társulat tagja lett. Szókimondó természete miatt itt sem kedvelték, az osztályban egyetlen barátja volt, Dustin Hoffman.
New Yorkba visszatérve Lee Strasberg iskolájában method actinget, azaz módszeres színjátszást tanult, majd útja a Broadwayre vezetett. A vásznon 1961-ben szerepelt először, a Mad Dog Coll című filmben, ezután több televíziós sorozat következett. 1964-ben a Lilith című moziban láthatta a közönség Warren Beatty oldalán. A jó szimatú Beatty, látva tehetségét, 1967-ben a Bonnie és Clyde című filmhez őt javasolta Buck Barrow szerepére. Bettynek igaza lett, Hackmant alakításáért Oscar-díjra jelölték a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában.
A sikert követően szinte megszállottan kezdte fejleszteni színészi képességeit, végeérhetetlen sétákat tett New Yorkban, miközben tanulmányozta az emberek személyiségét, viselkedését.
1970-ben újabb Oscar-jelölést kapott a Sohasem énekeltem az apámnak című filmben nyújtott teljesítményéért. Az első aranyszobrot egy évvel később a legjobb férfi színész kategóriában vehette át a Francia kapcsolat című krimiért, amelyben Jimmy „Popeye” Doyle-t, a legkeményebb öklű New York-i rendőrt személyesítette meg. A szerepért egy Golden Globe-díjjal is gazdagodott.
1972-ben A Poszeidon katasztrófa főszerepére kérték fel, majd Francis Ford Coppola kopogtatott az ajtaján a Magánbeszélgetés főszerepével, igaz, csak azután, hogy Marlon Brando kikosarazta. Hackman ezek után még szívósabban dolgozott a szerepen, olyannyira, hogy a filmet máig színészi pályafutása csúcsának tekinti.
1977-ben a sztárparádés A híd túl messze van című háborús filmdrámában csillantotta meg tehetségét. 1978-ban Christopher Reeve és Marlon Brando oldalán játszott a Supermanben, majd további két folytatásban is Lex Luthor bőrébe bújt. Az 1986-ban fejezte be A legjobb dobás című filmjét, amely az Amerikai Filmintézet minden idők legjobb sportfilmjének listáján az előkelő negyedik helyen szerepel. 1988-ban a Lángoló Mississippiért újabb Oscar-jelölés lett a jutalma, 1992-ben pedig átvehette második Oscarját, majd második Golden Globe-ját a Clint Eastwood rendezésében és főszereplésével készült Nincs bocsánat című westernben nyújtott alakításáért.
A kilencvenes években főként kasszasikerekben szerepelt, így a John Grisham regénye alapján 1993-ban forgatott A cég című thrillerben, 1995-ben a Gyorsabb a halálnál című akciófilmben, majd a Szóljatok a köpcösnek című vígjátékban, egy évvel később pedig a Siralomházban. Az 1997-es Államérdek után, 2001-ben A mexikói teljesített kiválóan a mozik pénztárainál.
2003-ban régi barátjával, Dustin Hofmannal forgatta Az ítélet eladó című thrillert, majd a Golden Globe-gálán meghatódva vette át a Cecil B. DeMille életműdíjat.
2004-ben a Larry King Showban jelentette be, hogy visszavonul a filmezéstől, mert – mint fogalmazott – már nem várnak rá nagy szerepek, inkább az írásnak szenteli idejét, és Az elnök emberére talál című vígjáték után, tartva szavát, valóban vissza is vonult.
Ám ez nem jelentette azt, hogy eltűnt a rivaldafényből, vadonatúj karrierbe kezdett: Daniel Lenihan víz alatti régésszel három fikciós történelmi regényt írt. 2011-ben és 2013-ban kerültek a könyvesboltok polcaira első önálló írói munkái, a Payback at Morning Peak egy vadnyugati bosszútörténet, valamint a Pursuit a középpontban egy kőkemény női detektívvel.
Hackman a Jacksonville Jaguars lelkes rajongója, szenvedélyes autóversenyző, több versenyen is részt vett, 1983-ban például a 24 órás Daytona Endurance Race-en, és ő nyerte meg a Hírességek versenyét is a Long Beach Grand Prix-n.
Az 1950-es évek óta fest szabadidejében, képeit impresszionista stílusban alkotja meg, ezenkívül a mélytengeri búvárkodásnak és a repülésnek is hódolt.
Első feleségétől, akitől harminc év után vált el, három gyermeke született. 1991-ben ismét megnősült, Betsy Arakawát vette feleségül, akivel jelenleg Santa Fében él.
Forrás: MTI
Fotó: IMDB
