Hetvenöt éve, 1945. április 12-én halt meg Franklin D. Roosevelt, az Egyesült Államok 32., és egyetlen négyszer is megválasztott elnöke. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:
1882. január 30-án született a New Yorkhoz közeli Hyde Parkban, gazdag holland-francia eredetű családban. Kiváló oktatásban és neveltetésben részesült, az Európában tett utazások révén folyékonyan beszélt németül és franciául, sőt a sportban is jeleskedett. Igen nagy hatással volt rá egyik középiskolai tanára, aki sokszor beszélt arról a keresztény kötelességről, hogy a tehetősebbeknek segíteniük kell a rászorulókat. A Harvard, majd a Columbia Egyetemre járt, ekkor már a politikával is kacérkodott, mivel ötödfokú unokatestvére, Theodore Roosevelt éppen akkor, 1901-ben lett az Egyesült Államok elnöke. Az egyetemet nem fejezte be, az ügyvédi különbözeti vizsga letétele után egy neves cégnél társasági joggal kezdett foglalkozni.
Fiatal ügyvédként egy fehér házi fogadáson találkozott Eleanor Roosevelttel, az elnök unokahúgával, akit 1905-ben – anyja heves tiltakozása ellenére – el is vett. A házasságból hat gyermek született, de Rooseveltnek más nőkkel is volt viszonya, a legkomolyabb felesége titkárnőjével. Amikor erre 1918-ban fény derült, a sértett Eleanor válni akart, de aztán megelégedett a külön költözéssel.
A jól hangzó névvel és kiváló összeköttetésekkel rendelkező Rooseveltet 1910-ben – egy 32 éve republikánus körzetben – New York állam szenátorává választották. 1912-ben a demokrata konvención Woodrow Wilsont támogatta, aki elnökké választása után a haditengerészeti minisztérium helyettes államtitkárának nevezte ki (ezen a poszton kezdődött Theodore Roosevelt karrierje is).
1920-ban a Demokrata Párt alelnök-jelöltje volt, de a választást a republikánus párti Warren Harding nyerte meg, Roosevelt azonban a kudarcból is sokat tanult. A következő évben éppen vakáción volt, amikor beteg lett és rövid idő alatt deréktól lefelé teljesen megbénult. Az orvosok gyermekparalízist diagnosztizáltak nála (azóta kiderült, hogy valószínűleg Guillain-Barré szindrómája volt). Roosevelt ezt nem tudta elfogadni és számos terápiát kipróbált, sikertelenül. Betegségét sokáig titkolta, tolószékben soha nem mutatkozott, hosszú gyakorlás után képes volt lábmerevítővel rövid távolságot megtenni, nyilvános beszédeit állványnak támaszkodva, állva mondta.
A nagypolitika porondjára 1928-ban lépett ki újra, kétszer választották meg New York állam kormányzójává. Az 1929-ben kezdődött nagy gazdasági válságért az emberek a kormányzó republikánusokat okolták, s a demokrata Roosevelt 1932-ben egy új politika és egy új társadalmi megállapodás (New Deal) ígéretével, Herbert Hoovert legyőzve az Egyesült Államok 32. elnöke lett.
1933 márciusában iktatták be hivatalába, első elnöki terminusát a gazdasági világválság következtében megroppant amerikai társadalom és gazdaság erejének visszaadása határozta meg. FDR – ahogy már ekkor hívták – részben Hoover politikáját vitte tovább. A keynesiánus gazdaságpolitikát előtérbe helyezve az “éjjeliőr államot” felváltotta a cselekvőképes állam, a láthatatlan kéz politikáját pedig a gazdasági életben aktív szereplőként megjelenő állam politikája. Az állam jelentős számban teremtett munkahelyeket, igyekezett könnyíteni a munkanélküliek helyzetén, trösztellenes törvények születtek. Az első New Dealt 1935-36-ban egy újabb követte, amely kétmillió munkanélküli számára teremtett munkahelyet. Az amerikai gazdaság újra felfutóban volt, nem csoda hát, hogy az elnök az 1936-os választásokon földcsuszamlásszerű győzelmet aratott.
A második terminus belpolitikai színtéren új legfelsőbb bírói kinevezéseket hozott. Roosevelt összesen nyolc liberális szellemű bírót nevezett ki a négy év alatt a taláros testületbe. 1940-ben, az Európában már zajló második világháború, az ázsiai japán terjeszkedés árnyékában az amerikai történelemben példátlan módon harmadszor is megpályázta a hivatalt, mert úgy érezte, a közelgő viharban neki kell vezetnie az országot. Győzelme után egy ideig távol tartotta Amerikát a háborútól, de a kölcsönbérleti törvény alapján fegyverekkel és hadianyagokkal támogatta a náci Németország ellen harcoló briteket és szovjeteket.
Az Egyesült Államok 1941. december 8-án, a Pearl Harbor elleni japán rajtaütés másnapján hadat üzent Japánnak és belépett a háborúba, néhány nappal később már Németországgal is hadban állt. A harcok menete a következő évben megfordult, s Roosevelt az Atlanti Charta megfogalmazásával, majd az 1943-as teheráni és az 1945. februári jaltai konferencián döntő szerepet játszott a háború utáni világ kialakításában. A háború közepette, 1944-ben nem lehetett kétséges, hogy negyedszer is megpályázza az elnökséget, s alelnökjelöltje, Harry Truman társaságában elsöprő sikert aratott. Roosevelt egy igazságos és békés világrend kialakításáról szőtt nagy álmát látta megvalósulni, amikor a szövetségesek rábólintottak az Egyesült Nemzetek tervére.
Negyedik elnöki terminusa alatt egészségi állapota egyre romlott. 1945. április 12-én agyvérzést kapott, és – négy héttel a II. világháború vége előtt – meghalt. Truman néhány órával később letette a hivatali esküt, az ENSZ alapító konferenciáján már ő vett részt. Az amerikai közvéleményt megrázta a hír, mert az elnök gyengélkedését titokban tartották, temetésén 300 ezer ember vett részt. Rooseveltet George Washington és Abraham Lincoln mellett a legnagyobb amerikai elnökök között tartják nyilván.
Forrás: MTI
Fotó: Wikipedia
