A Tejútrendszer közepén lévő nagy tömegű fekete lyuk körül keringő csillag fényének megfigyelésével támasztották alá az eddigi leghatározottabban Albert Einstein 1915-ös relativitáselméletét amerikai tudósok.

    A kutatók az SO-2 nevű, a Napnál nagyjából tízszer nagyobb tömegű csillagot vizsgálták, amint ellipszis alakú pályáján 16 év alatt megkerüli a Sagittarius A nevű, a Földtől 26 ezer fényévnyire lévő fekete lyukat – írták a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem (UCLA) tudósai a Science című tudományos folyóiratban.
Azt találták, hogy a fekete lyuk – amelynek tömege a Nap négymilliószorosa – óriási gravitációs vonzását elkerülő csillag fényének viselkedése egybevág azzal, amit Einstein elmélete alapján várni lehet.
A világhírű elméleti fizikus általános relativitáselmélete a gravitáció és más természeti jelenségek viszonyának törvényeit írja le.
Bár Einstein elméletét teljesen alátámasztja a csillag megfigyelése, Andrea Ghez, a UCLA csillagásza szerint maga a teória nem ad teljes magyarázatot arra, mi történik a legszélsőségesebb gravitációs körülmények között, mint amilyen a fekete lyukakat jellemzi. Ezeknek a különösen sűrű objektumoknak olyan erős a gravitációs mezejük, hogy abból semmilyen anyag vagy fény nem menekül.
A kutatók 24 éven át figyelték meg a csillag mozgását. Eközben kimutatták az úgynevezett gravitációs vöröseltolódás jelenségét is, amely az általános relativitáselmélet jellegzetes ismertetőjegye. A fekete lyuk szélsőségesen nagy gravitációs ereje vörösessé teszi a csillagfényt, Einstein szerint ugyanis a fény a gigantikus gravitációval szemben a fekete lyuk közelében extra nagy munkát végez, és eközben hullámhossza a vörös tartományba tolódik.
„Einsteinnek igaza van, legalábbis most. Teóriája azonban határozottan sebezhető. Nem tudja teljesen megmagyarázni egy fekete lyuk gravitációs erejét és valamikor ki kell alakítani egy Einstein elméletén túlmutató, átfogóbb gravitációs elméletet, amely megmagyarázza, mi is egy fekete lyuk” – mondta Ghez.

 

 

 

Forrás: MTI

Fotó: pexels.com