Nyolcvan évesen elhunyt Ginger Baker brit rockzenész, a Cream és a Blind Faith tagja, aki általános vélemény szerint a blues és a rock legtechnikásabb, legfantáziadúsabb egyéni stílusú dobosa volt.
A család közlése szerint vasárnap reggel halt meg „békésen” egy angliai kórházban.
Baker legendás zenész, egykor valóságos extázisban dobolta végig a lemezeket, a koncerteket, zsonglőrként dobálta dobverőit, vagy egy kezében kettővel is játszott.
Angliában, Lewishamben született 1939. augusztus 19-én Peter Edwards Baker néven. Zongoristaként és trombitásként kezdte, de egy évtizeddel a legendás Cream megszületése előtt már a dobok mögé ült. Hagyományos dzsesszt, dixielandet játszott akkor, 18 éves korában Mr. Acker Bilk zenekarának volt a tagja és megfordult más brit együttesekben.
Ginger Bakert egyre jobban izgatta a blues, és 1962-ben Charlie Wattsnak, a Rolling Stones dobosának segítségével elszegődött a brit blues egyik legrangosabb együttesébe, az Alexis Korner vezette Blues Incorporatedbe. Korner sok fiatal zenésszel „kóstoltatta meg” a bluest, a tehetségek, a mestertől távozva, kitűnő bandákat alakítottak. Baker Kornertől Graham Bond együttesébe került, itt három évet töltött, egyesek szerint a banda vezéregyénisége volt.
A Graham Bond Organisation tagjaként is kitűnően érezte magát, de élete és pályája csúcspontja az 1966-1968 közötti időszak volt, amikor Eric Claptonnal és Jack Bruce-szal a feledhetetlen Cream együttes tagja volt. A trió feloszlása után újabb szupercsapat, a Blind Faith következett Claptonnal, Stevie Winwooddal és a kitűnő, bár kevéssé ismert basszusgitárossal, Rick Grech-csel. A „Vakhűség” zenészei fél év múlva hűtlenek lettek egymáshoz.
Baker 1970-ben egy saját lemezt adott ki, majd megalakította a Ginger Baker Airforce nevű együttesét, amelybe fúvósokat is bevont. Tíznél is többen voltak olykor a színpadon, kitűnő lemezeket készítettek. Baker megkedvelte a soulritmusokat és az afrikai zenét, játszott a nigériai Felával. Visszatért hozzá Eric Clapton és Winwood is. Ez a társulat sem volt túlságosan hosszú életű.
Baker 1974-ben Adrian Gurvitzcal, a Gun egykori tagjával alakította meg a Baker-Gurvitz Armyt. Baker a nyolcvanas évek elején a Hawkwindhoz csatlakozott egy lemez és egy turné erejéig, majd néhány évvel később John Lydon Public Image Ltd.-hez csapódott. 1992-ben a Masters of Reality hardrockbanda második stúdióalbumán, a Sunrise on the Sufferbus című korongon működött közre, majd Jack Bruce és az ír származású rock gitáros Gary Moore közreműködésével zenélt a Bruce-Baker-Moore trióban. A remek zenekar azonban csak egyetlen, ám annál híresebb albumot dobott piacra Around The Next Dream címmel.
A dobos 2005-ben újra összeállt Eric Claptonnal egy koncertsorozatra, melynek helyszínei a Royal Albert Hall és a Madison Square Garden voltak, a rajongók legnagyobb örömére. 2009-ben kiadta életrajzi kötetét Hellraiser címmel. Jay Bulger forgatott Bakerről dokumentumfilmet a sokatmondó Beware of Mr Baker, azaz Óvakodj Baker Úrtól címmel, melyben a híres zenész életére, sikereire emlékszik vissza, és igyekszik szertefoszlatni a személyét övező mítoszokat. Jay Bulger nem véletlenül adta filmjének a figyelmeztető címet, ugyanis többen óva intették, hogy Baker mániákus, veszélyes és megközelíthetetlen.
A zenész időközben visszaköltözött Angliába, miután évtizedekig Dél-Afrikában élt 38 ló társaságában. 2013-ban és 2014-ben a Ginger Baker Jazz Confusion kvartettel turnézott, amely Pee Wee Ellis szaxofonos, Alec Dankworth basszista, valamint Abbas Dodoo ütős közreműködésével egy rögtönzött örömzenélés során alakult.
A markáns arcú, nyurga, sovány, félelmetes tekintetű dobos összesen négyszer nősült életében, nem maradt meg sokáig egy helyen, és ahogy maga mondta „29-szer szokott le a heroinról”. A zenész 1981-ben mondott végleg búcsút a „szernek”, amikor Olaszországban egy elhagyott faluba költözve reggeltől estig saját olajfaligetében dolgozott.
Forrás: MTI
Fotó: pexels.com
