Először észleltek egyoldalúan pulzáló csillagot. Osztrák csillagászok és külföldi kollégáik a Nature Astronomy című szaklapban számoltak be a felfedezésükről.

A tudósok régóta ismernek olyan csillagokat, amelyek ritmikusan pulzálnak. Ez az imbolygó mozgás fiatal és idős csillagoknál is jelentkezik, hosszabb és rövidebb perióduson át tarthat, és különböző okokra vezethető vissza, de mindig szimmetrikus, tehát a csillag minden oldalán jelentkezik – írja a PhysOrg.com tudományos ismeretterjesztő oldal.

A tudósok először figyeltek meg olyan csillagot, mely csak egyik oldalán pulzál. Miközben az egyik félteke nyugodt marad, a másik fénye folyamatosan változik, hol fényesebbre, hol sötétebbre vált. Az égitest ezzel a jelenséggel a változékony csillagok új osztályának első ismert képviselője lehet szakértők szerint.

A felfedezést a NASA 2018-ban útnak indított TESS (Transiting Exoplanet Survey Satellite) nevű űrszondája és amatőr csillagászok segítségével tették, akik az űrteleszkóp által naponta termelt hatalmas adatmennyiséget aprólékos munkával vizsgálták át. Eközben új, érdekes jelenségeket kerestek és amint valami szokatlan tűnt fel, értesítették a profi kollégákat.

Így volt ez a HD74423 jelű csillag esetében is, mely 1600 fényévnyi távolságra a Repülőhal csillagképben található. „Elméletben már az 1980-as évek óta tudjuk, hogy létezhetnek ilyen csillagok. Csaknem negyven éve keresünk ilyen csillagokat, végre találtunk egyet” – mondta Don Kurtz, a Közép-Lancashire-i Egyetem kutatója, a tanulmány társszerzője.

Az adatok elemzése során azonosította a szokatlan, egyoldalú pulzálás okát a Gerald Handler osztrák asztronómus, a varsói Nicolaus Copernicus Csillagászati Központ munkatársa által vezetett kutatócsoport: a csillag egy kettős csillagrendszerben található. „Közeli kísérőjének gravitációs ereje torzítja el a pulzálást” – mondta el Handler.

A csillag bináris társa egy vörös törpe, amely gravitációs erejével eltorzítja a rezgéseket. A kettős csillagrendszer keringési ideje kevesebb mint egy nap, mely olyan rövid, hogy a nagyobb csillagot cseppalakúvá torzítja a vörös törpe gravitációs ereje. Gerald Handler kifejtette, hogy a TESS adatainak segítségével meg tudták figyelni a fényesség mértékének változásait és a pulzálást is a csillag gravitációs torzulása következtében.

A szakértők meglepetésére a pulzálás ereje függött attól, milyen szögben figyelték meg a csillagot és hogyan helyezkedett el a kettős rendszeren belül. Tehát a pulzálás ereje a csillagrendszer ütemének megfelelően változik. „Ahogyan a rendszer csillagai keringenek egymás körül, a pulzáló csillag különböző részeit látjuk. Időnként azt az oldalát, mely a társcsillag felé fordul, időnként pedig a külső felét” – mondta David Jones, a Kanári-szigetek asztrofizikai intézetének tudósa. Ebből tudják, hogy a pulzálás csak a csillag egyik felét érinti. A szakértők úgy vélik, biztosan sokkal több ilyen csillag létezik még.

Forrás: MTI.hu
Fotó: pexels.com