Demény Pál György (Paul Demeny) demográfus, közgazdász, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a University of Hawaii volt professzora, a New York-i Népesedési Tanács (Population Council) volt tudományos főmunkatársa, a Population and Development Review alapítója és volt főszerkesztője részére Magyarország köztársasági elnöke a Magyar Szent István Rend kitüntetést adományozta. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:
Nyíregyházán született 1932. december 24-én. Édesapja jogász volt, a két világháború között Nyíregyházán, Edelényben, majd Debrecenben dolgozott bíróságokon. A kommunista hatalom elmozdította állásából, ezzel a család is nehéz helyzetbe került. Demény Pál György nem érettségizhetett állami gimnáziumban, a debreceni református gimnáziumban fejezte be középiskolai tanulmányait. Ezt követően a közgazdasági egyetemen tanult tovább, majd 1955-től a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) népesedésstatisztikai főosztályának munkatársa volt.
1957 elején francia nyelvtudása révén egyik főnöke tolmácsaként jutott ki egy konferenciára Svájcba, ahonnan nem jött vissza. Egy ideig Genfben élt és tanult, majd az Egyesült Államokba költözött, a Princeton Egyetemen közgazdaságtanból doktorált. A népességtudományra, demográfiára szakosodott. 1961 és 1966 között az egyetemen tanársegéd, később adjunktus volt, majd 1966 és 1969 között a Michigani Egyetemen oktatott, ahol 1969-ben professzor lett. 1969-ben a Hawaii Egyetem professzora, valamint a honolului Kelet-Nyugat Népességkutató Intézet alapító igazgatója lett.
1973-ban meghívták New Yorkba, a jelentős fejlesztések előtt álló Népesedési Tanács (Population Council) alelnöki posztjára és felajánlották neki az újonnan létrehozandó demográfiai kutatóintézet, a Center for Policy Studies igazgatói állását is. Másfél évtized sikeres munka következett ezután, Demény Pál György a modern demográfia egyik legelismertebb nemzetközi szaktekintélye lett. Teljesítményét jelzi, hogy az 1986-os évben őt választották a Population Association of America (Amerikai Népességtudományi Társaság) első nem észak-amerikai születésű elnökévé. Ilyenre addig több mint ötven évig nem volt példa.
Tizenöt év után – amikor irányváltás következett be a tanács munkájában – vezetői posztjáról leköszönt, de főmunkatársként és az általa 1975-ben alapított szakmai folyóirat, a Population and Development Review főszerkesztőjeként tovább dolgozott. Emellett oktatott, előadásokat tartott szerte a világban, szerkesztette a szakma meghatározó folyóiratát, szakértőként segítette az ENSZ, a Világbank és más nemzetközi szervezetek munkáját. 2012-ben nyugdíjba vonult.
Magyarországra a nyolcvanas években térhetett vissza először, majd a rendszerváltás után az amerikai mellett ismét magyar állampolgár is lett. 2001-ben a Magyar Tudományos Akadémia külső taggá választotta. Akadémiai székfoglaló előadását „Európa népességpolitikai dilemmái a huszonegyedik század kezdetén” címmel tartotta. Nem sokkal nyugdíjba vonulása után Budapestre költözött feleségével, Boga Marianna főorvossal.
Demény Pál György fő kutatási területe a halandósági táblák, a stabil népességmodellek, becslési eljárás az adathiányos országok demográfiai folyamatainak elemzéséhez, a történeti demográfia, a népességváltozás és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatok és ezek politikai vonatkozásai.
Számos tanulmányt publikált rangos folyóiratokban, tudományos munkái közül legismertebb az Ansley J. Coale-lal közösen írt Regional Model Life Tables and Stable Populations (1966) című könyve, valamint a Resources and Population (1996), amelynek társszerkesztője volt. Magyarul 2016-ban jelent meg könyve Népességpolitika a közjó szolgálatában címmel.
2017-ben megkapta a Magyar Érdemrend Középkereszt a csillaggal polgári tagozat kitüntetést.
A Magyar Szent István Rend – HÁTTÉR
Áder János köztársasági elnök a legmagasabb magyar állami kitüntetést, a Magyar Szent István Rend kitüntetést adta át Demény Pál György demográfusnak augusztus 20-án a Sándor-palotában.
Koptik Odó dömölki apát az 1741. évi országgyűlésen javasolta egy Szent Istvánról elnevezett nemesi lovagrend létrehozását. 1760-ban, a Habsburg Birodalmat megrendítő hétéves háború idején nyújtott be Esterházy Ferenc gróf, Moson vármegye akkori főispánja, 1762-től magyar kamarai főkancellár részletes javaslatot az uralkodónak egy civil érdemrend létrehozására az 1757-ben alapított Katonai Mária Terézia Rend mintájára. Esterházy 1764 elején újabb tervezettel állt elő, de a konzervatív udvari körök nyomására a javaslatot több helyen módosítania kellett (az ellenzők a Katonai Mária Terézia Rend és az Aranygyapjas rend tekintélyének csorbulásától tartottak). Mária Terézia 1764. február 20-án fogadta el az előterjesztést, és Esterházyt nevezte ki az alapítandó rend kancellárjává. A királynő döntésében szerepet játszott, hogy 1764 júniusára országgyűlést hívott össze, amelyen a hadiadó emelését szerette volna elérni, és gesztusával a rendek jóindulatát igyekezett elnyerni. (Mária Terézia Szent István király utódaként nem sokkal korábban kapta meg XIII. Kelemen pápától hivatalosan az apostoli király címet.)
A Szent István Rendet (Insignis Ordo Sancti Stephani) a királynő legidősebb fia, József főherceg (a későbbi II. József) római királlyá történő koronázásának napján, 1764. május 5-én alapították, és másnap már meg is történtek az első adományozások. A rend magyar jellegének hangsúlyozása érdekében a királynő magyar viseletben jelent meg, kíséretét kizárólag magyar nemesek alkották, és fontos szerepet játszott a ceremónián a magyar testőrség.
A rend ünnepe augusztus 20., Szent István király emléknapja, nagymestere pedig az uralkodó lett, latin nyelvű jelmondata így szólt: „Publicum Meritorum Praemium”, azaz a köz szolgálatában szerzett érdemek jutalma.
Az alapszabály a rend tagjainak számát százban határozta meg három osztályban: 20 nagykeresztes, 30 parancsnok és 50 kiskeresztes, a létszámba az egyházi tagokat nem számították bele. A kitüntetést csak férfiak kaphatták (az egyetlen kivétel az alapító, Mária Terézia volt), az első két osztályban a kitüntetés elnyeréséhez négy nemzedékre visszamenőleg nemesi származást kellett igazolni, bár ettől kivételes esetben eltekintettek. A nagykereszt tulajdonosai belső titkos tanácsosi, a parancsnoki kereszt birtokosai grófi vagy bárói, a kiskeresztesek pedig bárói rangot kérelmezhettek.
A három osztály jelvénye nagyságban eltérő, aranyszegélyű, sötétzöld zománcos kereszt volt, fölötte a magyar királyi korona képével (a nagykereszthez csillag is járt). A kereszt középpajzsa kerek, vörös zománcos, benne a koronás zöld hármas halmon fehér kettős kereszt áll, jobbról M. T., azaz M(aria) T(eresia) kezdőbetűk arany színben. A középpajzsot aranyszegélyű karikagyűrű fogja körbe, benne a rend jelmondatával. A jelvényt az első osztályban jobb vállon átvetett vállszalagon, a második osztályban nyakon, a harmadikban gomblyukban viselték. A rendnek külön öltözete is volt (vörös bársonyruha, vörös tafotával bélelt és hermelinnel szegélyezett zöld bársonymente, kócsagtollas, vörös bársonykalap). A tagság nem volt örökölhető, a jelvényt és a ruhát a kitüntetett halála után vissza kellett szolgáltatni.
Az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-as felbomlása után a Szent István Rend megszűnt, újjáalapítását az a vita is nehezítette az immár független Ausztria és Magyarország között, hogy Mária Terézia osztrák főhercegnőként, német-római császárnéként vagy magyar királynőként volt-e alapító. Az 1938-as Anschluss (Ausztria német bekebelezése) után Horthy Miklós kormányzó rendelkezett a Magyar Királyi Szent István Rend adományozásáról, és átvette a rend nagymesteri tisztségét, de a felújított rendet csak néhány alkalommal adták át.
A kitüntetéssel az adományozók elsősorban a polgári szolgálatokat kívánták elismerni, politikusok, diplomaták, hivatalnokok, a 19. században már művészek és tudósok is megkaphatták. Az elismerést azonban protokolláris és külpolitikai okokból is adományozták, így a kitüntetettek között szerepel a szabadságharcot leverő Windischgrätz herceg, a bevonuló orosz csapatok parancsnoka, Konstantin orosz herceg, a megtorlást vezénylő Haynau, 1938 után Hermann Göring, a német Harmadik Birodalom marsallja és Joachim von Ribbentrop német külügyminiszter.
A Szent István Rendet 1946-ban, a köztársaság kikiáltásakor megszüntették, majd 2011-ben megújították. Az ismét legmagasabb magyar állami kitüntetésnek számító Magyar Szent István Rend a Magyarország érdekében tett legkiemelkedőbb, különleges érdemek, kimagasló életművek, nemzetközi téren szerzett jelentős értékek elismerésére szolgál. A kitüntetést 2013 óta augusztus 20-án a miniszterelnök előterjesztésére adományozza a köztársasági elnök.
A Magyar Szent István Rendnek nincsenek osztályai, de a jelvény ugyanolyan, mint amilyen Mária Terézia korában volt. 2013-ban Egerszegi Krisztina ötszörös olimpiai bajnok úszó és Lámfalussy Sándor (1929-2015) közgazdász, bankár, az „euró atyja” részesült az elismerésben. 2014-ben Kertész Imre (1929-2016) Nobel-díjas író és Rubik Ernő Kossuth- és állami díjas építészmérnök, feltaláló, 2015-ben Polgár Judit sakk Oscar-díjas nemzetközi sakknagymester és Eötvös Péter Kossuth-díjas zeneszerző-karmester, 2016-ban Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes és Makkai Ádám Kossuth Nagydíjas és Kossuth-díjas költő, műfordító, nyelvész, 2017-ben Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek és Vásáry Tamás Kossuth-díjas zongoraművész, karmester vehette át a legmagasabb állami kitüntetést.
Forrás: MTI
