Nyolcvan éve, 1939. október 27-én halt meg Csonka János, a karburátor egyik feltalálója, a magyar motor- és gépjárműgyártás elindítója. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:
1852. január 22-én született Szegeden Tsonka Vince „gépépítő” kovácsmester hetedik gyermekeként. Első tapasztalatait apja műhelyében szerezte, sokkal nagyobb örömmel vette kézbe a szerszámokat, mint a tankönyveket. 1871-től az alföld-fiumei vasút szegedi főműhelyében, 1873-tól a MÁV budapesti fűtőházában dolgozott, majd külföldön, brit, svájci és francia üzemekben tanulmányozta a gépgyártást, a varrógépektől az akkor teret hódító belső égésű motorokig. 1877-ben Párizsban tudta meg, hogy a budapesti Királyi József Műegyetem pályázatot írt ki tanműhelyének vezetésére, 32 jelentkező közül legfiatalabban, alig 25 évesen ő nyerte el a megbízást. A műhelyt korszerűsítette, a gyakorlati oktatásban saját költségére szakmunkásokat alkalmazott, ennek fejében a gépeket felhasználhatta saját munkájához is.
Első találmánya 1879-ben az első – négyütemű, vízhűtéses, szelepes vezérlésű magyar gázmotor volt. Ezután elkészítette az 1885-ben szabadalmaztatott belsőégésű motorját, amely vílágítógázzal és petróleummal is működött, a váltáshoz csak egy kart kellett elfordítani. 1887-től a Ganz-gyár vezérigazgatója, Mechwart András felkérésére a gyár fiatal mérnökével, Bánki Donáttal dolgozott együtt a vállalat motorjainak beüzemelésén.
A két szakember, akik között barátság is szövődött, 1890-ben kismotort szerkesztett a mezőgazdaság és a kisipar céljaira, ez Ganz-motor – Bánki-Csonka motor – néven ismert. Jelentős közös alkotásuk az automatikus csőgyújtással működő motor és a gázkalapács is, leghíresebb szabadalmukra, a karburátorra (benzinporlasztóra) 1893. február 11-én kértek szabadalmat.
A porlasztó a robbanómotorok gyakorlati alkalmazásának legfőbb nehézségét szüntette meg. A benzint ugyanis fel kellett melegíteni, hogy a levegővel megfelelően keveredve robbanóelegyet alkosson, de a megfelelő és állandó arányú keverést nem tudták biztonságosan megoldani. A valószínűleg később született legenda szerint a Múzeumkert mellett sétálva egy virágjait parfümszóróval permetező lány láttán támadt az az ötletük, hogy a benzint áramló levegővel porlasszák, ami azzal az előnnyel is járt, hogy a motor maga szívhatta be a keveréket. A karburátorra, amelyen tűszabályozás, féklevegő-bevezetés és pillangószelep is volt, a kölniszóró mintájára juttatta a benzingőzt a hengertérbe, a világon elsőként kértek szabadalmat. A porlasztót a német Wilhelm Maybach is kidolgozta, de ő csak fél évvel később, 1893 augusztusában kért rá szabadalmat, de ezt Bánkiék miatt már nem kapta meg. A tökéletesített porlasztót a benzinmotoros autóknál a hetvenes években szorította csak ki az elektronikus befecskendezés, de egyszerűsége és olcsósága miatt motorkerékpárokon ma is gyakori a használata.
Csonka a múlt század elején rendezte be a műegyetem új mechanikai-technológiai laboratóriumát. Több anyagvizsgáló gépe közül a Rejtő Sándorral együtt szerkesztett papír- és szövetszakító gépe a legismertebb. Járműveket is tervezett, így motoros triciklit, majd 1905-ben a Postának levél- és csomaggyűjtő autót – ettől az időponttól számítják a magyar gépkocsigyártást. Ez a négyütemű, négyhengeres és vízhűtéses motorral ellátott jármű átlagosan 26 km/óra, maximálisan 35 km/óra sebességet ért el.
Csonka 1909-ben kezdte meg kisautóinak tervezését, emellett elkészítette az első magyar kompresszoros motort, tervezett továbbá csónak-, bányamozdony-, sínautó- és tűzoltóautó-motort, autóbuszt és személygépkocsit is. A motorgyártásban ő alkalmazta először az alumíniumot, a nagyfeszültségű mágnesgyújtást és a vezérelt szívószelepet. A műegyetemi tanműhely rohamos fejlődését a vezető gépgyárak nem nézték jó szemmel, tiltakoztak Csonka ipari tevékenysége ellen, ezért motorterveit 1912-ben eladta a Rökk István gépgyárnak, a Magyar Wagon- és Gépgyárnak és a Magyar Általános Gépgyárnak.
1924-es nyugalomba vonulása után háza alagsorában gépműhelyt nyitott, ahol motorokat gyártott és javított. Az 1938-ban már háromszáz alkalmazottat foglalkoztató vállalkozásból jött létre az alapító halála után, 1941-ben a Csonka János Gépgyára Rt. (a későbbi Kismotor- és Gépgyár). Csonka állította össze az első magyar automobil szakszótárt, műszereket, mérő- és anyagvizsgáló berendezéseket is tervezett. Utolsó szabadalmát 84 évesen nyújtotta be egy láncfűrészre. Sokoldalú és magas színvonalú tevékenységének elismeréseként a Mérnök Kamara engedélyezte az egyszerű gépészkovácsnak, hogy használhassa a gépészmérnöki címet.
Csonka János 1939. október 27-én halt meg Budapesten. Nevét több közterület, intézmény őrzi, a Csonka János-díjjal a magyar járműipar műszaki fejlesztésében kiváló eredményt elérő szakembereket jutalmazzák. Portrészobra, Vasas Károly alkotása a budapesti Közlekedési Múzeum előtt áll, 2012-ben, születésének 160. évfordulóján nyílt meg emlékmúzeuma a budapesti Bartók Béla úton abban a házban, ahol Csonka eredeti autószerelő műhelye, majd gépgyára működött.
Forrás: MTI
Fotó: hu.wikipedia.org
