Száz éve, 1919. szeptember 11-én halt meg Csáth Géza író, zenekritikus, orvos, a múlt század első évtizedében kibontakozó irodalmi modernség egyik legjelentősebb alakja.
Brenner József néven született 1887. február 13-án egy jómódú szabadkai polgárcsaládban, unokabátyja Kosztolányi Dezső volt. Hegedűművésznek készült, érettségi után a pesti Zeneakadémiára jelentkezett, de elutasították, ekkor iratkozott be az orvostudományi egyetemre. Harmadéves korában a Budapesti Naplóhoz szegődött tárcaírónak és zenekritikusnak. 1908-tól a Nyugatban is megjelentek novellái, zenei tárgyú cikkei, első novelláskötetét is ebben az évben publikálta A varázsló kertje címmel. 1909-ben lediplomázott, és a neves elmegyógyász, Moravcsik Ernő vezette ideg- és elmeklinika gyakornoka lett. Itteni élményei szervesen beépültek írásműveibe, az elsők között foglalkozott a freudi pszichoanalízis elméletével.
1910 áprilisában tuberkulózis gyanújával orvoshoz fordult, és amikor – tévesen – megerősítették a diagnózist, kétségbeesésében a morfiumhoz menekült. A morfium pusztító szenvedélye lett, halálos öleléséből többé nem tudott megszabadulni, hiába próbálkozott többször elvonókúrával.
1910-ben Ótátrafüreden fürdőorvosként dolgozott, itt ismerte meg Jónás Olgát, akit 1913-ban feleségül vett. Ez az időszak művészi, orvosi tevékenységének csúcspontja: bemutatták a Janika és a Hamvazószerda című színdarabjait – ez utóbbit saját zenéjével -, megjelent a Délutáni álom című novelláskötete, a zenéhez köthető írásaiból válogató Zeneszerző portrék, majd a hagyományos pszichiátria és pszichoanalízis szempontjait elegyítő elmeorvosi szakkönyve, Az elmebetegségek psychikus mechanismusa, amelyet később Egy elmebeteg nő naplója címmel adtak ki.
Az első világháború kitörésekor bevonult, de betegsége miatt szabadságolták. Sikertelen gyógykezelés után a hajdúsági Földesen vállalt orvosi állást, 1917-ben végleg leszerelték. A vajdasági Regőcén lett körorvos, de testi-lelki állapota gyorsan romlott, 1919 tavaszán végleg összeroppant. A bajai kórház elmeosztályáról megszökött, hazagyalogolt Regőcére, lelőtte a feleségét, majd öngyilkosságot kísérelt meg. Ezután ismét Bajára, majd rokonai kérésére Szabadkára vitték. 1919. szeptember 11-én innen is megszökött, Budapestre akart menni, de a szerb demarkációs vonalnál a katonák feltartóztatták. Dulakodás közben egy fiola gyorsan ölő mérget morzsolt szét a szájában. Azonnal meghalt.
„Az anyag, az érzékek írója volt, a testé, a fájdalomé, a gyönyöré, de mindenek felett annak a kísérletezésnek az írója, melybe belepusztul a test” – írta róla Illés Endre. Csáth Géza művei alapján több játékfilm (Horváték, A varázsló álma, A vörös Eszti), és Szász János rendezésében két mozifilm is készült: az Anyagyilkosság című novellából a Wittman fiúk (1997), az Egy elmebeteg nő naplójából az Ópium (2007), mindkettő több rangos díjat nyert.
Forrás: MTI.hu
Fotó: pexels.com
