Hetven éve, 1948. október 7-én mutatták be a Párizsi Autószalonon a francia Citroen autógyár ikonikus modelljét, a Citroen 2CV-t, közismert nevén a „Kacsát”. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:

    Az 1919-ben alapított, technikai újításairól, egyedi megoldásairól híres Citroen gyár fennállása során többször került nehéz helyzetbe. 1934-ben csak az mentette meg a csődtől, hogy legnagyobb hitelezője, a családi tulajdonban álló Michelin gumigyár megszerezte többségi tulajdonát és átvette az irányítást. Az új vezetőség arra jutott, hogy a talpon maradáshoz egy olcsó, masszív, „ernyő négy keréken” típusú autót kell gyártani, amely 50 km/órás sebességgel elvisz négy személyt és 50 kilogramm árut, fogyasztása kevesebb mint 3 liter száz kilométeren. Egy kezdő sofőr vagy nő is vezetni tudja, bírja a sáros és kövezetlen úton való közlekedést, sőt a frissen szántott földön átvágva még a tojások se törjenek össze benne, a kinézete pedig nem számít.
A TPV (nagyon kicsi autó) előállítását 1936-tól a Michelintől érkezett Pierre-Jules Boulanger, a Citroen alelnöke felügyelte. A formatervezéssel a versenyautó-konstruktőr André Lefebre-t bízta meg, ő maga pedig még az alkatrészeket is személyesen méricskélte, hogy a súly növelése nélkül tidják fokozni a jármű erejét. A titkos fejlesztés eredményeként elkészült 370 kilogramos, olcsón üzemeltethető és könnyen karbantartható, jó rugózású prototípust alacsony fogyasztású, vízhűtéses, 375 köbcentis, két hengeres és két lóerős motorral és a kor követelményeinek megfelelően csak egy első fényszóróval szerelték fel. Külsőleg kissé ormótlannak tűnt, de belül olyan magas volt, hogy beszálláskor a kalap levételével sem kellett bajlódni, a tetejét lehajtható vászonborítás fedte, aminek felnyitása megnövelte a rakodóterét.
Több prototípus kipróbálása után, 1939 közepére már 250 autót gyártottak, az új modellt az októberben nyíló Párizsi Autószalonon tervezték bemutatni. Azonban a történelem közbeszólt: szeptember 1-jén Lengyelország német lerohanásával kitört a második világháború, amelybe Franciaország két nappal később lépett be. A párizsi autószalont lefújták, a népautónak szánt TPV bemutatása elmaradt.
A német megszállás alatt Boulanger megtagadta a kollaborációt, a németekkel csak közvetítők útján érintkezett (ezért a Harmadik Birodalom ellenségének nyilvánították). A Citroen gyárban munkalassítást rendelt el, a TPV elkészült példányait a nácik elől elrejtették, elásták vagy megsemmisítették, az eredeti sorozatból mindössze öt darab maradt meg.

A háború után az olcsó népautó tervét ismét elővették, újratervezték, az igen drágává vált alumínium elemeket acéllal helyettesítették. A továbbra is 375 köbcentis motort az olasz Walter Becchia fejlesztésével léghűtésesre és – kis többletköltséggel – négyhengeresre cserélték. A karosszériát az olasz Flaminio Bertoni gondolta újra, a kerekeket a Michelin által frissen fejlesztett radiál gumikkal szerelték fel, az elektromos önindító beszereléséről csak egy nappal a jármű bemutatása előtt döntöttek.
Az autót az 1948. október 7-én megnyíló Párizsi Autószalonon mutatták be. A szakmát nem nyűgözte le a 2CV (a két lóerő francia rövidítése) néven bemutatott, meghökkentő vonalvezetésű modell, amelynek még autó voltát is megkérdőjelezték, „konzervnyitót is adnak hozzá?” kérdezték. A hollandokat Andersen rút kiskacsájára emlékeztető, olcsó autóért a megrendelők azonban már a bemutatón sorba álltak. A 2CV rövid idő alatt a Citroen sikerterméke lett, három, öt évet is várni kellett rá, a használt autók az újaknál is drágábban cseréltek gazdát. A gyár igyekezett kielégíteni az igényeket, 1949-ben 876, 1950-ben már 6196 darabot gyártottak, 1952-ben a termelést 21 ezerre növelték, és már exportálták is, a „Kacsa” csúfnévből becenévvé szelídült.
A vevők lelkesedését látva a szakma is megenyhült. 1951-ben már azt írták, hogy rútsága és primitívsége ellenére is nagyon érdekes, 1953-ban a rendkívül találékony formatervet a Ford T-modell megszületése óta a legeredetibbnek értékelték, 2011-ben a „könyörtelen racionalitás” autójaként méltatták.
A Citroen gyár legsikeresebb és legemblematikusabb autóját – folyamatos fejlesztések mellett – 42 évig gyártották. Franciaországban 1988. február 25-én gördült le az utolsó (egy szürke Spécial modell) a futószalagról, a gyártás két évvel később, 1990. július 27-én a portugáliai Mangualde üzemében, egy különleges Charleston modellel fejeződött be végleg. A spártai egyszerűségű Citroen 2 CV más modelleknek is alapul szolgált és szerte a világon a francia autógyártás szimbóluma lett. Összességében 3.867.932 darab, a különböző variánsokat is figyelembe véve 8.830.679 darab készült belőle, s túlélte nagy vetélytársait, a Volkswagen Bogarat és a brit Minit is.
A Kacsa a populáris kultúrának is része lett: a népszerű Csendőr-filmekben Lütyő felügyelő (Louis de Funes) és apácák keveredtek vele kalandokba. Az 1981-es Szigorúan bizalmas című kalandfilmben maga James Bond (Roger Moore) is száguldozott vele, és bár a kis sárga autót a hegyi üldözés során leamortizálta, megmenekült. A Citroen-gyár a filmhez igazítva dobta piacra a sárgára festett 2CV 6 Spécial modellt, oldalán a „bondos” 007 felirattal és golyónyomos matricával.
A később a fiatal vevőkörre összpontosító autókat az üzemképességet, strapabírást és kitartást követelő ralikon is népszerűsítették. 1970-ben a Párizs-Kabul közti 16 500 km-es távolságot 1300 ifjú autós és 500 2CV tette meg. A 2013-as Bamako-ralin Rácz László másodszor vágott neki

Forrás: MTI

Fotó: wikipedia