Százhetven éve, 1849. október 17-én, mindössze 39 évesen halt meg Fryderyk Franciszek (Frédéric Francois) Chopin, a zongorajátékot megújító lengyel romantikus zeneszerző, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:

    Egy Varsóhoz közeli kis faluban, Zelazowa Wolában született francia apától és lengyel anyától 1810. március 1-jén, (ahogy az anyakönyvében áll) vagy február 22-én (ahogy családja állította). A zene szeretetét édesanyjától örökölte, akinek szép hangja volt, és jól zongorázott. Mozarthoz hasonló csodagyermek volt, hatévesen már zongorázott, hétévesen jelent meg első kompozíciója, egy (g-moll) polonéz, nyolcévesen már koncertezett, nyomtatásban először az 1825-ben komponált Op. 1 jelzésű c-moll zongora-rondója jelent meg. Első zenetanára hamar elbocsátotta, mondván: nincs mit tanítania neki, hiszen Chopin többet tud, mint ő. A nyári vakációkat vidéken töltötte, itt fedezte fel a lengyel népzenét, amely zeneszerzői munkásságának egyik ihletője lett. Tizenévesen már a varsói szalonok kedvence volt, első nagy önálló hangversenyét 1829-ben Bécsben adta, Mozart-variációját hallva Schumann zseninek kiáltotta ki.
Az 1830-31-es elbukott lengyel felkelés után Párizsban telepedett le, koncertezett és tanított, 1835-ben megkapta a francia állampolgárságot. Barátai között tudhatta a kor nagyságait, Bellinit, Mendelssohnt, Berliozt, Liszt Ferencet, Balzacot, Heinét. Élete nagy szerelme a kihívó magaviseletű George Sand írónő lett, holott 1837-es megismerkedésük idején még azt írta, hogy „valami taszítja” tőle. Kapcsolatuk tíz év után ért véget, amikor Sand azzal gyanúsította meg Chopint, hogy nemcsak vele, hanem lányával is viszonyt folytat. Szenvedélyes viszonyuk ihlette az Impromptu című, 1991-ben bemutatott filmet, amelyben Chopint Hugh Grant, szerelmét Judy Davis alakította.
Chopin kiskorától sokat betegeskedett, gyakran kapott légúti fertőzést, tüdőgyulladást. Egészsége olykor annyira megrendült, hogy koncert után le kellett támogatni a színpadról, tanítványait pedig ágyban fekve oktatta. 1838 telén – gyógyulást keresve – Sand társaságában Mallorcára utazott, de napsütés helyett hideg és eső fogadta, a telet egy fűtetlen kolostorban kellett átvészelnie (ekkor írta etűdjei többségét). Egészsége mindezek ellenére rendbejött, és egy ideig közérzete is elfogadható volt, bár a későbbiekben is rendszeresen szenvedett légúti betegségekben, gyakorta kínozta depresszió, és hallucinációk üldözték. Az 1848-as párizsi forradalom elől Angliába menekült, utolsó koncertjét Londonban adta 1848 novemberében. Kimerülten tért vissza Párizsba, ahol 1849. október 17-én elvitte a tüdőbaj. Temetésén kérésére Mozart Requiemje – a Jupiter szimfónia mellett kedvenc műve – és a 2. b-moll zongoraszonáta Gyászindulóként ismert harmadik tétele szólt, de a koporsót csendben eresztették le a sírgödörbe. (Érdekesség, hogy ezt a gyászindulót játszották John F. Kennedy amerikai elnök, de Sztálin és Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkár, továbbá Winston Churchill és Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnökök temetésén is.)
Chopin hamvai a párizsi Pere-Lachaise temetőben, Cherubini és Bellini sírja közelében nyugszanak, konyakban tartósított, lepecsételt kristályüvegbe tett szívét a varsói Szent Kereszt-templom egyik díszes oszlopában őrzik. A hatóságok eddig nem járultak hozzá, hogy DNS-mintát vegyenek belőle, pedig ez eldönthetné a vitát, hogy a komponista tuberkulózisban vagy cisztás fibrózis miatt halt-e meg. (Utóbbira utal gyakori tüdőgyulladása, hogy huszonkét évesen sem kellett borotválkoznia, és soha nem született gyereke.) A szívet 2014-ben kívülről megvizsgálták, és tuberkulózis nyomait vélték felfedezni rajta, a legközelebbi vizsgálatra leghamarabb 2065-ben kerülhet sor.
Chopin a romantikus kifejezőeszközök egész sorát honosította meg a zongorajátékban. Lágy, lírai hangzása végletes dinamikai ellentétekkel, érzelmekben gazdag és virtuóz előadásmóddal, technikai tökéletességgel párosult. Ő írt először balladákat, önálló scherzókat, ő ismertette meg a világgal a lengyel mazurkát, újította meg romantikus alapon a Bach-féle prelűdöket. Muzsikáját Schumann úgy jellemezte: „Virágok közé rejtett ágyúk.”
A zongora poétájaként, rabjaként és zsenijeként is emlegették, két zongoraversenyt, 24 prelűdöt és 27 etűdöt írt, népszerűek rövidebb zenedarabjai, keringői, noktürnjei is. A lengyel népzene fordulatai a polonézekből és mazurkákból köszönnek vissza, amivel a romantikus népies zene megindítója lett.
Az első könyvet életéről Liszt Ferenc írta (magyarul 1873-ban jelent meg), akit barátjaként és művei legideálisabb tolmácsolójaként tartott számon. A legenda szerint Chopin kifejezetten viszolygott a nyilvános koncertektől, inkább szalonokban, mint nagy koncerttermekben játszott (utóbbi fellépéseinek száma alig harminc).
Tiszteletére 1952-ben Bécsben megalapították a Nemzetközi Chopin Társaságot, nevét viseli a varsói nemzetközi repülőtér, s egy kráter a Merkúron. A budai Horváth-kertben 2011-ben avatták fel mellszobrát, Boleslaw Syrewicz lengyel szobrász alkotását. 1983-ban Kocsis Zoltán lemezre játszotta összes keringőjét, 2012-ben Bogányi Gergely előadásában megjelent összes zongoraműve CD-n.
A születése 200. évfordulója alkalmából tartott emlékév keretében megújult szülőháza Zelazowa Wolában, s a Chopin-emlékek legnagyobb gyűjteménye nyílt meg Varsóban, ahol a kiállítási tárgyak között szerepelt egy hajfürtje, halotti maszkja és évtizedekig elveszettnek hitt levelei, a Lengyel Nemzeti Bank bankjegyet bocsátott ki arcképével. 1927 óta nevével nemzetközi zongoraversenyt rendeznek Varsóban, a versenyzőknek tavaly először korabeli hangszereken kellett játszaniuk.

 

 

 

 

Forrás: MTI

Fotó: pexels.com