Hetvenöt éve, 1945. április 28-án végezték ki olasz partizánok a menekülő Benito Mussolini olasz fasiszta diktátort. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:
Benito Amilcare Andrea Mussolini 1883. július 29-én született az észak-olaszországi Predappióban, egy meggyőződéses szocialista kovácsmester és egy mélységesen vallásos tanítónő gyermekeként. Erőszakossága miatt több iskolából is kicsapták, de sikerült leérettségiznie, majd tanítói oklevelet szereznie. 1902-től Svájcban alkalmi munkákból élt, közben szocialista szerzőket olvasott, de 1904-ben kiutasították. Hazatérve fáradhatatlanul agitált, karizmatikus egyéniségének és kiváló szónoki képességeinek köszönhetően a hatóságok a legveszélyesebb szocialisták között tartották számon. Rövid időre be is börtönözték, szabadulása után a szocialista párt országos lapja, az Avanti! főszerkesztője lett.
Az első világháborút kezdetben elítélte, de véleménye gyorsan megváltozott, mert Olaszország felemelkedésének lehetőségét látta benne, ezért kizárták a szocialista pártból. 1915-ben frontszolgálatra jelentkezett, 1917-ben sebesülése miatt leszerelték. A háború után kristályosodtak ki politikai nézetei: nemzeti egységet, igazságosabb elosztáson alapuló nemzeti szocializmust hirdetett, amihez diktátorra van szükség. Létrehozta Fasci Italiani di Combattimento elnevezésű mozgalmát, a név a római hivatalnokok jelvényére, a vesszőnyalábba foglalt bárdra (fasces) utalt. A fasiszták vezéreként (Duce) nyugalmat, rendet, munkát ígérve tüzelte fekete inget viselő híveit, 1921-ben megalapította a Nemzeti Fasiszta Pártot.
Amikor a háború miatt elszegényedett Itáliában 1922-ben általános sztrájk tört ki, a Milánóban tartózkodó Mussolini osztagai Róma felé indultak, hogy vezérük hatalomra kerülését követeljék. A Marcia su Roma (Menetelés Rómába) teljes sikerrel járt, III. Viktor Emánuel király a megrettent politikusokra hallgatva a Ducét nevezte ki miniszterelnökké. A koalíciós kormány fejeként a következő évben elcsalta a választásokat, majd feloszlatta a parlamentet és totális államot épített ki. A legfőbb szerv a fasiszta miniszterekből és pártvezetőkből álló Fasiszta Nagytanács lett, a többi pártot betiltották, bevezették a rendeleti kormányzást. Az osztályharc felszámolásának jelszavával szakmai korporációkban egyesítették a munkáltatókat és a munkavállalókat, 1929-ben konkordátumban rendezték az olasz állam és a Vatikán feszült viszonyát.
Mussolini hatalmas középítkezései, szociális reformjai nyomán emelkedett az életszínvonal, miközben sikerült megőriznie a gyárosok és földbirtokosok támogatását. Népszerűsége sokáig megmaradt, alakja köré kultusz szövődött. A Duce arról ábrándozott, hogy a Földközi-tenger medencéjének legerősebb hatalmává teszi Olaszországot, ezért a nemzetközi tiltakozással dacolva 1935-ben megszállta Etiópiát, majd 1939 tavaszán Albániát. Törekvéseihez a náci Führerben, Adolf Hitlerben talált támogatót, 1936-ban létrehozták a Berlin-Róma-tengelyt, Olaszország 1937-ben csatlakozott a német-japán Antikomintern paktumhoz. Mussolini 1938-ban az első világháború után megszerzett Dél-Tirol megtartása fejében nem emelt kifogást Ausztria német bekebelezése, az Anschluss ellen, részt vett Csehszlovákia müncheni felosztásában, a Magyarországnak területeket visszajuttató bécsi döntéseket is támogatta.
1940 nyarán a német hadisikereken felbuzdulva belépett a második világháborúba, hogy megszerezzen egy keskeny sávot Franciaországtól. Az erejét túlbecsülő, önállóságát bizonyítani akaró Duce ősszel megtámadta Görögországot, de csúfos kudarcot vallott és csak a német beavatkozás mentette meg. 1941. június 22-én csatlakozott Hitler Szovjetunió elleni támadásához. A Líbiában összpontosított olasz erők megpróbálták lerohanni Egyiptomot, de ez a kaland is katasztrófába torkollott. A helyzeten a Hitler által odavezényelt Rommel sem tudott segíteni, a tengelyhatalmak 1943-ra kiszorultak Afrikából, az olasz gyarmatok elvesztek.
A sorozatos kudarcok, a gazdasági nehézségek aláásták Mussolini tekintélyét, a vég kezdetét az angolszász szövetségesek 1943. július 10-i szicíliai partra szállása jelentette számára. Július 24-én a négy év után először összehívott Fasiszta Nagytanács megfosztotta tisztségeitől és letartóztatták. A Pietro Badoglio tábornok vezette új kormány szeptember elején fegyverszünetet kötött a szövetségesekkel, a bizalmatlan Hitler által összevont német csapatok ugyanaznap megszállták Észak- és Közép-Olaszországot.
A testileg-lelkileg megroppant Ducét német kommandósok kiszabadították, Hitler a névleg önálló Salói Köztársaság nevű bábállam élére állította. A németek lényegében háziőrizetben tartották, még autója sem volt és csak a német katonai telefont használhatta. Erejéből csak arra futotta, hogy leváltására szavazó „árulóit”, köztük vejét és külügyminiszterét, Galeazzo Cianót kivégeztesse.
Az április 25-én kitört partizánfelkelés elől menekülve a magát már „hullának” nevező Mussolini megpróbált szeretőjével, Clara Petaccival Svájcba szökni. A német konvojt, amelyben utazott, április 27-én a Comói-tó melletti Dongo közelében partizánok állították meg, akik felismerték és letartóztatták Mussolinit. Másnap délután a kommunista párt vezetőinek parancsára egy Milánóból odaküldött, Walter Audisio nevű partizán a Ducét és szeretőjét Mezzegra faluba vitte, és egy villa falánál minden teketória nélkül agyonlőtte őket. (A kivégzés pontos körülményei máig nem tisztázottak.) A holttesteket Milánó egyik terén lábuknál fogva fellógatva közszemlére tették, s csak órákkal később, az amerikai hadsereg parancsára vették le. Mussolinit jeltelen sírba temették, de miután fasiszták megpróbálták kiásni, többször újratemették, hamvai 1957-től szülővárosában, Predappióban nyugszanak.
Forrás: MTI
