A 200 éve, 1820. január 29-én elhunyt III. György brit király a közvélemény szemében úgy él, mint az őrült zsarnok, aki elvesztette Amerikát, ezt csak erősítette az 1994-ben róla készült nagy sikerű film. Ez azonban nem a teljes igazság, hiszen a gyarmatok elvesztéséhez vezető brit politika alakításában csekély szerepe volt, emellett a napóleoni háborúk megnyerésével az ő uralkodása alatt lett Nagy-Britannia a világ vezető hatalma. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:
1738. június 4-én koraszülöttként látta meg a napvilágot, életben maradásában annyira nem bíztak, hogy még aznap megkeresztelték. Akkor valószínűtlennek tűnt, de végül 81 évet élt és minden elődjénél tovább, 59 évig és 96 napig uralkodott. Ő volt a Hannover-ház harmadik tagja a brit trónon, egyben az első a német származású uralkodócsaládból, aki már angol földön született, anyanyelvként beszélte az angolt és soha nem látogatta meg ősei szülővárosát. Apja, Frigyes koronaherceg 1751-ben váratlanul halt meg, s II. György király alig 13 éves unokáját tette meg trónörökösnek. A félénk és tapasztalatlan walesi herceg 1760-ban III. György néven lett Nagy-Britannia királya. Egy évvel később megnősült, s bár feleségét, Charlotte Mecklenburg-Strelitz hercegnőt csak az esküvő napján látta először, a házasság viszonylag boldognak bizonyult. György nagyapjától és fiaitól eltérően erényes életet élt, soha nem tartott szeretőt, s fél évszázadon át kitartott Charlotte mellett, aki 15 gyermekkel örvendeztette meg őt és az alattvalókat.
György a koronához a külpolitikában háborút, a belpolitikában háborúskodást és a társadalmat szinte szétfeszítő ellentéteket örökölt. Négy évvel korábban robbant ki a világméretű fegyveres konfliktussá szélesedett hétéves háború, amelyben a britek a tengereken, Észak-Amerikában és Indiában is hadakoztak, a kormányzatot a tory és a whig párt harca bénította meg, mindehhez járult a kibontakozó ipari forradalommal járó társadalmi zűrzavar. Nagy-Britannia ugyan 1763-ban győztesen fejezte be a háborút, hiszen a franciáktól megszerezte Kanadát, de az Amerikában állomásoztatott csapatok költsége és a Brit Kelet-indiai Társaságnak nyújtott kölcsönök kiürítették a kincstárat.
A kormányzat úgy vélte megoldani a problémát, hogy alaposan megszorította az észak-amerikai gyarmatokon az adóprést. A lázadozó és a londoni parlamentben képviseletet követelő gyarmatokkal egyre feszültebbé vált a viszony, amely végül 1776-ban háborúba torkollott. Néhány év múlva már nyilvánvaló volt, hogy a britek a csatamezőn nem győzhetnek, a király mégis kitartóan szorgalmazta a lázadók megbüntetését, hozzáállását jól jellemzi mondása: „mindenki áruló, aki nem ért egyet velem”.
Az 1782-re véglegessé vált vereség megrendítette a király tekintélyét, aki a következő évben William Pittet nevezte ki kormányfővé. Pitt majdnem két évtizedig tartó kormányzása stabilitást teremtett, György pedig, akiben alattvalói a nem sokkal később a forradalmi Franciaországgal kezdődött háborúskodás során már a nemzeti érdekek elszánt védelmezőjét látták, visszanyerte népszerűségét.
Az uralkodót azonban ekkor már egyre súlyosabb rohamok gyötörték, amelyek képtelenné tették feladatai ellátására. Betegségének mibenlétéről máig vitatkoznak, a legelterjedtebb vélekedés szerint porphyriának nevezett, örökletes anyagcsere-betegsége volt (a kór nevét jellemző tünetéről, a bíborvörös vizeletről kapta), mások szerint bipoláris depresszióval küzdött. A kór tüneteként a király hol a végletekig nyájas volt (egyszer a parlamentben például Kedves Lordjaim és Barackocskáim megszólítással fordult a felsőházhoz), hol pedig olyan dührohamok fogták el, hogy kényszerzubbonyt kellett ráadni. Állapota 1810-től annyira megromlott, hogy elzárva tartották a windsori kastélyban, a régensi feladatokat a walesi herceg látta el. A király utolsó éveiben megsüketült és megvakult, járni is alig tudott és az időskori elbutulás jegyei mutatkoztak rajta.
III. György 1820. január 29-én halt meg, a trónon két fia, IV. György és IV. Vilmos követte. Ők példás családi életet élő apjukkal ellentétben kicsapongó életmódjukról lettek hírhedtek, de legitim örökös egyikük után sem maradt, így szállt aztán a korona egyik testvérük lányára, Viktória királynőre.
III. György 81 évet élt és majdnem 60 évig uralkodott, a trónon csak Viktória és II. Erzsébet királynő ült hosszabb ideig. Rendkívül precíz uralkodó volt, aki minden elé kerülő hivatalos okiratot lelkiismeretesen átolvasott, és határozottan nyilvánított véleményt politikai ügyekben, így gyakran került összeütközésbe kormányával és a parlamenttel. Izgatták a mezőgazdasággal kapcsolatos ügyek, a windsori és richmondi koronabirtokok igazgatása, ezért is érdemelte ki a „farmer George” gúnynevet.
Ő volt az első brit uralkodó, aki neveltetése során a tudományokban is elmélyült, tudományos eszközeinek gyűjteménye ma a londoni Tudományos Múzeumban látható. Ő finanszírozta a csillagász William Herschel akkoriban világcsodának számító, 40 láb átmérőjű teleszkópját, amivel az Uránusz bolygót felfedezték: a hálás Herschel a bolygót először Georgium Sidus (György csillaga) névre akarta keresztelni. György mintegy 65 ezer kötetes könyvtárat is felhalmozott, amelyet a British Museumra hagyott és ő alapította a Királyi Művészeti Akadémiát.
Forrás: MTI
Fotó: pexels.com
