Anders Celsius, a világszerte leggyakrabban emlegetett fizikus kétszázhetvenöt éve halt meg. A svéd tudós azzal tette halhatatlanná nevét, hogy megalkotta a ma használatos, róla elnevezett hőmérsékleti skálát.
1701. november 27-én született Uppsalában, nagyapja és apja is matematikus, csillagász, nagybátyja pedig botanikus volt. Nyomdokaikba lépve ő is az Uppsalai Egyetemen tanult természettudományokat, majd alig huszonkilenc évesen az intézmény csillagász professzora lett. A nagy európai városok hasonló intézményeinek végiglátogatása után 1740-42-ben korszerű műszerekkel felszerelt obszervatóriumot építtetett, agglegényként itt, a ma is látható épületben lakott.
A sarki fényt tanulmányozva ő hozta először kapcsolatba a jelenséget a föld mágneses mezejével, észrevéve, hogy az iránytű elmozdulásait is okozó mágneses elhajlás szélsőségei egybeesnek a sarki fények aktivitásának maximumával. Foglalkozott a Nap és a Föld távolságának meghatározásával, a csillagok fényerősségének mérésével is. Ő volt az első, aki mindeközben nem csak a szemére hagyatkozott: kormozott üvegen át nézte a csillagokat, és erősségüket aszerint állapította meg, hány üveglapot kellett egymásra fektetnie ahhoz, hogy a fény eltűnjön. Kiadott egy csillagászati katalógust is, amelyben 300 csillag szerepel fényességadataival.
1736-37-ben részt vett abban a francia kormány által támogatott expedícióban, amely Lappföldön, a sarkkör közelében megmérte a délkör (hosszúsági kör) egy szakaszát. A svéd kormány egész századnyi katonát vezényelt a térségbe, hogy megvédjék a tudósokat, de védelemre nemigen volt szükségük, annál inkább kétkezi munkára a háromszögelési pontok kiépítésénél. Ezzel nagyjából egy időben Peruban, az Egyenlítő közelében is végrehajtották ezt a műveletet, és az eredmények összehasonlítása igazolta Isaac Newton elméletét, mely szerint a Föld nem tökéletes gömb, hanem ellipszoid alakú, a sarkok tájékán valamivel lapultabb.
A csillagászat fogalmát akkoriban tágabban értelmezték, Celsius számos geográfiai mérést is végzett. A Botteni-öbölben található úgynevezett fókaköveket vizsgálva rájött arra, hogy a Skandináv-félsziget folyamatosan emelkedik; más kérdés, hogy ő ezt a tengervíz párolgásának tulajdonította. (A fókakövek a tengerből éppen csak kiálló kövek, amelyeken a fókák pihennek, tehát könnyen elejthetők, de az idők folyamán sok közülük teljesen kiemelkedett a vízből, és a szárazföldre került. Celsius feljegyzések alapján azt állapította meg, hogy a tenger szintje évente 1,5 centiméterrel csökken, és javasolta, hogy húszévente újra térképezzék fel a hajózási útvonalakat.)
Legmaradandóbb teljesítménye mégsem a csillagászathoz kapcsolódik: 1737-ben meteorológiai méréseihez szerkesztette meg a ma is általánosan használt, 100 fokos beosztású hőmérsékletskálát. Az akkoriban elterjedt, borszeszt használó hőmérők nemcsak hogy pontosak nem voltak, de a folyadék 80 foknál már fel is forrt. Az első megbízható, higanyos hőmérőt a német Daniel Fahrenheit készítette. Az általa felállított, az Egyesült Államokban ma is használatos hőmérsékleti skála 0 pontja a szalmiáksó vizes oldatának fagyáspontja (-32 C fok), a felső alappont a víz forráspontja, amelyet 212 fokban határozott meg.
1742-ben ismertette a Svéd Akadémián tartott előadásában a hőmérsékletmérést és ezzel együtt a kapcsolódó számításokat is leegyszerűsítő saját skáláját, amely a víz fagyáspontja és forráspontja közti intervallumot osztotta száz egységre. Celsius még a forráspontot jelölte 0-val és a fagyáspontot 100-zal, ezt 1750-ben honfitársa és utódja, Martin Strömer fordította meg. (Más források szerint ezt barátja, a botanikus Carl Linné tette meg Celsius halála után, úgy gondolva: logikusabb és könnyebben értelmezhető, ha a hideghez tartoznak az alacsony és a meleghez a magas számok.)
A harmadik elterjedt hőmérsékleti skála Lord Kelvin nevéhez fűződik, ennek fokbeosztása megegyezik a Celsius-skálával, de alappontja az abszolút zéró fok (mínusz 273,15 Celsius-fok), amelyen a molekulák hőrezgése teljesen megszűnik. (A Celsius-skála hivatalos definícióját 1954-ben a Kelvin-skálához kötötték, 2019-től a Kelvin – és ezzel együtt a Celsius fok – definíciója számára a Boltzmann-állandó lehető legpontosabb értékét határozták meg.)
Celsius sokat fáradozott azon, hogy a Julianus-naptár helyett Svédországban is bevezessék az Európában már széles körben alkalmazott Gergely-naptárt, de erre csak halála után tíz évvel került sor.
A korabeli Európa kiemelkedő tudósa fiatalon, negyvenkét éves korában, 1744. április 25-én halt meg tüdővész következtében. A svéden kívül a berlini akadémia és a londoni Royal Society is tagjai közé fogadta. Jelentős tudományos munkássága ellenére nevét hallva azóta is szinte mindenkinek csak az jut az eszébe, hogyan öltözzön aznap.
Forrás: MTI
Fotó: hu.wikipedia.org/wiki/Anders_Celsius
