Ötszáznyolcvan éve, 1439. október 27-én hunyt el I. Albert magyar, német és cseh király, V. Albert néven osztrák herceg, az első Habsburg a magyar trónon. Az MTVA Sajtóadatbankjának portréja:
1397. augusztus 16-án Bécsben született Habsburg IV. Albert, osztrák főherceg és Wittelsbach Johanna bajor hercegnő második gyermekeként. Apja halála után hétéves korában megörökölte az osztrák hercegséget, amelyet helyette gyámjai kormányoztak. Az ifjú Albert 1421-ben feleségül vette Luxemburgi Zsigmond magyar, német és cseh király, később német-római császár lányát, Erzsébetet. Apósa 1423-ban rábízta Morvaországot, így részt vett a husziták elleni háborúkban, 1435-ben a magyar Délvidéken hadakozott a török ellen.
Albert apja még 1402-ben olyan szerződést kötött Luxemburgi Zsigmonddal, hogy támogatja a cseh korona megszerzésére irányuló harcában, ennek fejében örökös nélküli haláluk esetén kölcsönösen öröklik egymás trónját. Zsigmondnak végül nem született fia, így 1437. december 9-én a morvaországi Znojmóban bekövetkezett halála előtt Albertet, egyetlen törvényes gyermeke férjét jelölte meg utódjául. Albertet az országnagyok december 18-án meg is választották magyar királlyá, de választási feltételei között szerepelt az is, hogy elismeri felesége öröklési jogát, és a rendek hozzájárulásukhoz kötötték a német-római császári korona elfogadását.
Az első Habsburg-házi magyar királyt 1438. január 1-jén Pálóczi György esztergomi érsek koronázta meg Székesfehérváron, feleségét, Luxemburgi Erzsébetet (a törvényes trónörököst) királynévá a veszprémi püspök kente fel. Albertet – aki csak 1439 áprilisában tért vissza Magyarországra – nem sokkal később, március 18-án Frankfurtban II. Albert néven német királlyá is megválasztották, koronázására azonban rövid uralkodása miatt nem került sor. A Nürnbergben összehívott birodalmi gyűlésen újabb közigazgatási övezetekre osztotta Németországot, hogy megőrizze a békét és véget kívánt vetni a magánhadviselés jogán alapuló ellenségeskedéseknek is.
Albertet 1438 májusában a cseh katolikus rendek is uralkodójukká választották, a huszita nemesség ugyanekkor Podjebrád György vezetésével Jagelló Kázmér lengyel herceget választotta királlyá. A cseh korona miatt háború tört ki Albert és Kázmér bátyja, III. Ulászló lengyel király között, a lengyel csapatok átmenetileg a Szepességbe is betörtek. A harcokból Albert került ki győztesen, koronázására 1438 júniusában került sor.
Magyarország királyaként nem volt könnyű helyzetben, a rendek hatalmának gyengítésére törekedtek, az 1439-es budai országgyűlésen bele kellett egyeznie “az ország régi szokásainak helyreállításába”, hogy az országot a világi és egyházi előkelőségekkel egyetértésben kormányozza, hogy nemesi felkelést csak akkor rendel el, ha a végek védelmére saját jövedelme nem elegendő, de a nemesek “ősi jogaik” folytán akkor sem hadakoznak az ország határain kívül. A rendek annak megelőzése érdekében, hogy a cseh és német koronák birtokosaként elhanyagolja a hazai ügyeket, arra is kötelezték, hogy székhelyét Magyarországon tartsa. A rendek ennek fejében hűséget fogadtak Albertnek és a társuralkodó Erzsébetnek és azt is megígérték, hogy újabb követelésekkel nem lépnek fel.
Albert 1439 elején Hunyadi Jánosra bízta a szörényi bánság végvárainak védelmét, aki báni címet is kapott. II. Murád török szultán júniusban ostrom alá vette a Brankovics György szerb despota fiai által védett Szendrő várát, amelynek felmentésére Albert lábtörése miatt augusztus közepén indulhatott. A lassan gyülekező magyar sereg csak Titelig jutott, s nem volt képes megakadályozni, hogy a török elfoglalja a kulcsfontosságú erősséget. Albert a táborban az országnagyokkal együtt úgy határozott, hogy a következő évben személyesen indul a török ellen, ennek érdekében rendkívüli adót vetnek ki.
Murád Szendrő bevétele után Bosznia ellen fordult, a magyar seregben pedig vérhas járvány tört ki, ezért a király szélnek eresztette katonáit és Bécsbe indult. A betegséget addigra már ő is elkapta (Bonfini krónikája a mértéktelenül fogyasztott sárgadinnyére ivott vizet teszi meg halála okául). A Komárom megyei Neszmélynél vérhasa súlyosbodott és szörnyű kínok között 1439. október 27-én meghalt. A forrást, amelynek közelében életét vesztette, Albert király kútjának nevezték el. Bár végakarata szerint a bécsi Szent István-székesegyházban akart nyugodni, Székesfehérváron temették el a királyi bazilikában, amelynek napjainkra csak romjai maradtak meg, helyén alakították ki a Középkori Romkertet és Nemzeti Emlékhelyet.
A királynak halálakor két leánygyermeke volt, de felesége, Erzsébet már várandós volt harmadik gyermekével. A már özvegy királyné 1440. február 22-én fiút szült, a későbbi V. (Utószülött) Lászlót. Őt anyja már csecsemőként királlyá koronáztatta a Visegrádról ellopatott Szent Koronával, de a második Habsburg magyar király csak a rendek által 1440-ben királlyá választott I. Ulászló halála után, 1444-ben léphetett trónra.
A források által tehetségesnek és rátermettnek leírt I. Albert, az első magyar Habsburg király csak másfél évig uralkodott, de elsőként egyesítette az osztrák, cseh és magyar területeket.
Forrás: MTI
