Tarantino klasszikusa, a 2003-as Kill Bill óta nehéz a bosszúfilmek terén újat mondani – a francia Coralie Fargeatnak mégis sikerült.

Adott egy egyszerű alap story: egy házasságtörő párocska kellemes pásztoróráiba idő előtt becsöppen két barátjuk, akik nyálukat csorgatva konstatálják haverjuk szeretőjét, és mivel az másnap gyanútlanul megy intézni a dolgait és otthagyja a sivatag melletti hétvégi házban a csajt, ez a két ösztönlény balfék, annak rendje és módja szerint durván megerőszakolja a lányt alakító Matilda Anna Ingrid Lutz-ot. Gyönyörű a nő, és istenien állnak neki a sebek, no meg a fegyverek!

Ezután hab a tortán, hogy a pasija igyekszik meg is ölni, nehogy valami kiderüljön es itt nyúl mellé. A lány, miután magához tér, a legkegyetlenebbül teszi haza őket, iszonyat akaraterővel, bátorsággal, és kitartással. Jól esik nézni, ahogy intézkedik, mert a legbelső ösztönök mentén halad.

A film bár elsőfilm – remek dramaturgiát alkalmazó bosszú es akció mozi, perfekt ritmusérzékkel és ha a képi világot és vágást vesszük, lebilincselően egyedi es újszerű!

Matilda Anna Ingrid Lutz pedig lenyomja Uma Thurman-t a Kill Bill-ből, őróla biztosan sokat hallunk még – csakúgy mint a rendezőről, Fargeat-ról, azt javaslom, ha jó filmet akarnak üljenek be erre a hiánypótló francia mozira és a második felénél erősen csússzanak le a székbe, félelmetes!

Értékelés: 10/9,3

Írta: Baska Balázs vendég író