Todd Haynes rendező az a típus (Távol a mennyországtól, I am not there), aki lassan, megvárva az áldozatát nyúl témákhoz, az igazi ügyes biztonsági játékos.
A film témája igazi Oscar fogó, ezért is furcsa, hogy kimaradt az idei díjesőből, hiszen korábbi filmjeit ( I am not there, Carol) már jelölték Oscarra. Társadalmi-ökokatasztrófát feldolgozó thrillert még nem csinált, ez a filmje eddigi pályája megkoronázása: a kisember harca a nagyvállalat ellen, mely tönkreteszi az emberiséget – szélmalomharc, vagy mégsem?
Hasonló alkotás a Bennfentes Michael Manntól, vagy Soderberghtől az Erin Bronkovich, de a sötét vizeken magasan rájuk ver. Egyrészt a színészgárda miatt: Mark Ruffalo, Bill Pullmann, Tim Robbins, Anne Hathaway, másrészt az intelligens rendezés miatt, amely a társadalmi problémát lassan, okosan, ütemesen adagolja, ahogy a feszültséget is, és mindehhez a képi világot is segítségül hívja. Helyenként egy-egy közelijével már már a horrort súrolja.
A történetről: A korrekt ügyvédet megtalálja élete feladata, amikor egy farmer megkeresi őt egy virginia-i faluból aki rájött, hogy az állatait, gazdaságát évtizedek óta mérgezi a DuPont Vegyipari Cég, és erre bizonyítékai is vannak. Az ügyvéd eleinte ódzkodik a feladattól, de mivel a kisvárosban családi érintettsége is van, hogy elvállalja, de már látszik hogy a feladat annyira aljas, fekete és sötét bugyrokba vezet, ami szinte végtelen. Ott a rizikó, hogy rámehet az ügyvédünk karrierje, családja, egészsége és az élete. És a Mark Ruffalo által megformált ügyvéd vállalja a feladatot, amely nem csak a személyes drámájává válik, hanem az egész amerikai társadalom drámája is, sőt kiderül globális probléma – minden emberben ott a méreg.
Nem véletlenül pusztulnak el a szegény tehenek, feketednek meg gyermekek fogai, rákosodnak el a helyiek, hiszen a PFOA, azaz a C8 egy olyan vegyianyag, ami mindannyiunk háztartásában jelen van – a DuPont állítja elő a teflon anyagot és hozza forgalomba több termékén. A per 1998- 2012-ig tart, hiszen Ruffalo beperli a vállalatot, itt jön a párhuzam a Bennfentessel, vagy a cég c filmmel: Ezek a cégek akkorák, de akkorák, akkora a befolyásuk hogy ők maguk az atyaúristen. És bár a per bizonyítás során a Dupont cég elnöke arcán látjuk, hogy tudja, Ruffalónak igaza van,de abban azonnal, biztos, mire az egészségügyi bizonyítás meglesz, addigra ez a fiú, és a károsodottak feladják. Hát nem. 14 év alatt 670 milliót fizet ki a cég a kártérítésekre, és az ügy még zajlik…. Szóval a pokolnak nem értünk még az aljára, és még nincs vége.
A képi világ, a sötét színek és sötétre fényelés is visszaadja azt a keserűséget, amit az itt élők és maga az ügyvéd érezhetett, és ahogy évről-évre fáradtabb, negatívabb, beteg lett testileg és szinte lelkileg is. Rengeteg közeli kép, egyszerű plánozások, és nagyon finom és precíz színészvezetés jellemzi Todd Haynes munkáját. Rob Bilottal, az ügyvéddel mindannyian tudunk azonosulni, hiszen ahogy látjuk belső vívódását, mikor elfelejt menni a bevásárlásért, vagy mikor szorul a hurok főnökénél, vagy mikor nem meri elmondani a félelmeit a feleségének, vagy mikor szorong a tárgyalás előtt – ez bármelyikünk lehetne. Nagy kár, hogy a film nem került az idei Oscar szűrőbe, mert igencsak más eredmény született volna. És bár a film lehangoló, a megváltás megérkezik, és úgy tanít, hogy közben nem moralizál, egyszerűen csak őszinte.
Írta: Baska Balázs
Fotó: port.hu
