Meglepően sok neandervölgyi ember szenvedett az úszófül vagy szörfös fül nevű betegségtől, ami csontkinövéseket okoz a hallójáratban – állapította meg egy új kutatás.
A mai embernél azért hívják úszófülnek vagy szörfös fülnek a betegséget, mert azoknál alakul ki, akiknek rendszeresen, hosszabb időn át éri a fülét hideg víz vagy hideg levegő, noha genetikai hajlam is állhat a háttérben – írta a ScienceDaily.com. A csontkinövést már megfigyelték az ember elődeinél, azonban azt nem kutatták, mit árulhat el az ősi emberrokonok életmódjáról a betegség.
A PLoS ONE tudományos lapban ismertetett kutatás során a Washingtoni Egyetem tudósa, Eric Trinkaus és kollégái vizsgálták meg 77 emberelőd – köztük neandervölgyiek – és korai homo sapiens jó állapotban fennmaradt hallószervét. A csontok Eurázsia nyugati részéről származtak a középső és késői pleisztocén korból. Míg a korai homo sapienseknél ugyanolyan gyakori volt a hallójárat csontosodása, mint a mai embernél, a neandervölgyiek körében különösen elterjedt volt a kór.
A vizsgált neandervölgyi egyedek több mint felénél találták meg az elváltozás enyhébb vagy súlyosabb formáját, ami legalább a kétszerese szinte minden tanulmányozott populációnak. A szerzők szerint a legvalószínűbb magyarázat az, hogy a neandervölgyiek sok időt töltöttek vizes környezetben élelemgyűjtés közben.
Azonban a betegség elterjedése a neandervölgyiek körében nem mutatott egyértelmű kapcsolatot sem a korabeli vízforrásokkal, sem a hidegebb éghajlattal. A szerzők ezért úgy vélik, többféle tényezőnek lehetett szerepe, a környezeten kívül a genetikai hajlamnak is. „A külső hallójárat csontosodásának különlegesen gyakori előfordulása a neandervölgyieknél és ritkább előfordulása a paleolit kori modern embernél arra utal, hogy a régészeti leletekből megállapíthatónál nagyobb arányban aknázta ki a vizek erőforrásait mindkét csoport. Ezen kívül alátámasztja, milyen ügyes gyűjtögető volt a neandervölgyi és milyen sokféle forrást tudott kihasználni” – mutatott rá Trinkaus.
Forrás: MTI.hu
Fotó: pexels.com
