Pedro Almodóvar Fájdalom és dicsőség című önéletrajzi ihletésű filmje állt az élen a francia és a külföldi kritikusok rangsorán szombaton a 72. cannes-i fesztiválon, ahol eddig a hivatalos versenyprogram 21 filmjének harmadát mutatták be.
Végre egy Arany Pálma Almodóvarnak? – írta a francia Le Monde méltató kritikájában, miután a spanyol rendező 21 filmje közül ez a hatodik, amely meghívást kapott a világ legrangosabb filmes találkozójának kiemelt programjába, de a fődíjat egyik sem érdemelte ki.
A kritikák többsége szerint a 69 éves rendezőnek ez az egyik legjobb filmje, s a Le Film francais francia, illetve a Screen brit filmes lap által megkérdezett kritikusok többsége is az eddig bemutatott alkotások közül a spanyol filmet tartja a legjobbnak.
A Spanyolországban már márciusban bemutatott, a magyar mozikban pedig jövő szerdától látható alkotás Almodóvar eddigi legszemélyesebb filmje: érzékeny és összetett portré egy művészi válságba került, öregedő és beteg, híres filmrendezőről, akit Antonio Banderas alakít.
A film főhőse, Salvador Mallo, élete egyik legnehezebb időszakát éli, elszigetelten, depressziótól és különböző fizikai fájdalmaktól szenvedve, miközben visszatekint életére, s a pályáján, illetve gyerekkorán és érzelmi életén keresztül próbálja értelmezni azt a válságot, amelybe jutott.
Almodóvar és Banderas nyolcadik alkalommal dolgozott együtt, s a hollywoodi világsztár ezúttal a spanyol rendező alteregóját alakítja, hasonló, őszes hajkoronát növesztve és színes ruhákat viselve, jóllehet nem utánozza őt teljesen.
„Ő volt a legalkalmasabb erre a szerepre, mert első kézből ismeri azt a sok dolgot, amelyről beszélek (a filmben)” – mondta Almodóvar Cannes-ban. „Ez nem a szenvedélyes Banderas, a rá annyira jellemző virtuozitással és bátorsággal. Hanem annak a teljes ellentéte: minimalista, apró gesztusok játékéval operál” – tette hozzá.
A fiktív jelenetekkel teli történetet Almodóvar saját érzelmi életéről készítette és saját lakásában is forgatta.
„Soha nem jelentem még meg ennyire egyik filmemben sem, de mindegyik filmemben magamról beszélek. Csak hát eddig egyik sem egy olyan szereplőről szól, akinek ugyanaz a foglalkozása, mint nekem, és aki ennyire hasonlít rám fizikailag” – hangsúlyozta a 69 éves rendező, aki a sajtótájékoztatón azt is elmondta, hogy a filmbeli rendezővel ellentétben nem heroin-, hanem alvásfüggő.
„Legfőbb függőségem, hogy nyolc órát aludhassak naponta, és tudjam, hogy forgathatok egy új filmet”. A filmben az anyát alakító Penélope Cruz pedig „családfüggőnek” nevezte magát.
„Szeretek Cannes-ban versenyezni, mindig izgalmas. De ez nem jelenti azt, hogy győzni fogok, mert nagyon jól ismerem a szabályokat. Kétszer is voltam már a zsűriben és tudom, hogyan működnek a dolgok” – mondta Almodóvar, aki két évvel ezelőtt a zsűri elnöke volt, A Mindent anyámról című filmjével a legjobb rendezésnek járó díjat vihette haza 1999-ben, 13 évvel ezelőtt pedig a Volver a legjobb forgatókönyv és a legjobb női alakítások díját érdemelte ki.
Nagyon pozitív kritikákat kapott a másik nagy cannes-i visszatérő, a kétszeres Arany Pálmás-díjas Ken Koach is, aki Sorry We Missed You címmel egy, a munkájukból megélni képtelen és eladósodó kétgyerekes házaspárról készítette legújabb filmjét.
Az elkötelezetten antikapitalista rendező az elmúlt ötven évben elsősorban munkások történeteiről forgatott filmeket, ezúttal azonban a lecsúszó középosztály helyzete érdekelte, s a kényszervállalkozók munkahelyi bizonytalanságát és kizsákmányolását tette meg a filmje témájának.
Forrás: MTI.hu
Fotó: facebook.com
