A Fortepan digitális fotóarchívum anyagából nyílik szerdán kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában (MNG).

    A mintegy 350 fotót felvonultató tárlat hétfői sajtóbejárásán Baán László főigazgató kiemelte: a kiállítás a közös történetünk 100 évéről mesél az átlagember nézőpontján keresztül. Fő vezérfonala a kronologikus történeti sorrendtől eltérve a gyerekkortól az időskorig követi végig az emberi élet állomásait.
A lassan 10 éves Fortepan gyűjtemény két dolog miatt fontos: közös és szabad – hangsúlyozta a kiállítás kurátora, Virágvölgyi István. Hozzáfűzte: ezeket a képeket a közösség adta össze, és a közönségnek adja vissza a Fortepan.
A privát fotók különlegessége, hogy olyan intimitás látható rajtuk, amely sehol máshol nem lelhető fel. A fényképész és alanya között a privát, családi fotókon a legkisebb a távolság – mondta.
A kiállításra érkező látogatót egy egészfalas mozgó képvetítés fogadja, amelyen percenként más-más évtizedből származó portréfotó-válogatás jelenik meg, hangsúlyozva ezzel is, hogy a tárlat főszereplője az egyszerű magánember.
A földszinten emellett az érdeklődők a Fortepan munkáját ismerhetik meg. A Tamási Miklós és Szepessy Ákos által 2010-ben alapított, ma már több mint 110 ezer fényképet tartalmazó gyűjtemény nevét a Forte gyár amatőr fotósoknak gyártott népszerű negatív filmjeiről kapta – mondta el Virágvölgyi István.
Az emberi élet stációin a gyerekkortól kezdve a fiatalságon át, egészen az időskorig 200 olyan privát fotó vezeti végig a látogatót, amelyeken, ha figyelmesen nézzük, átsejlik maga a történelem – hangsúlyozta a kurátor. A tárlat emellett további 150 olyan fotót is bemutat, amelyekből 16 nagyobb történet rajzolódik ki. Ezeket a történeteket külön installációkon emeli ki a kiállítás, a fotókhoz tartozó tárgyakkal együtt.
A kiemelt történetek között szerepel egyebek mellett Jámbor István szamizdatfotós 1980-as évekbeli képes beszámolója Erdélyről, valamint Urbán Tamásnak az 1970-80-as évek ifjúsági underground kultúráit megörökítő fotóválogatása. Fotótörténeti különlegességet jelentenek Lőw Márton geológus képei, az első világháborús fogolytáborok mindennapjait megörökítő fotós 1915-ben került Szibériába, majd csak egy kalandos világkörüli hajóút árán tudott hazakeveredni.
A magyarországi holokauszt a fotótörténet egyik fehér foltja. Összesen csupán 24 olyan képet ismerünk, amelyek közvetlen kapcsolatba hozhatóak a deportálásokkal, a budapesti gettó életéről pedig egyetlen fotó sincsen – hangsúlyozta Virágvölgyi István. A kiállítás ezt a hiányt külön installáción jeleníti meg.
A tárlat utolsó szakaszán a második világháborúban szétlőtt Budapestről szerepel egy válogatás, az archív fotók mellé állítva az egyes helyszínek mai képét. Végül egy képzeletbeli fővárosi utca következik, amely különböző évtizedekből származó és különböző helyszíneken rögzített fényképekből áll össze.
A Minden múlt a múltam című kiállítás szerdától augusztus 25-ig látogatható a Magyar Nemzeti Galéria A épületében.

 

 

Forrás: MTI

Fotó: mng.hu