Hatvan éve, 1959. április 9-én halt meg Frank Lloyd Wright amerikai építész, szakíró, a 20. század egyik legújítóbb építésze, az organikus építészet atyja.
A Wisconsin állambeli Richland Centerben született 1867. június 8-án. Kisgyermekként sokat játszott a geometriai tömbökből álló építőkockákkal, és később azt írta, hogy ezek az úgynevezett Fröbel-kockák ragadták el képzeletét, s ennek a játékszernek köszönheti tervezői készsége kialakulását.
1885-től a Wisconsini Egyetem folytatott műszaki tanulmányokat, közben egy helyi építésznél inaskodott. Két év múlva elhagyta az egyetemet, amely ennek ellenére mintegy hetven év múltán, 1955-ben képzőművészeti díszdoktori címmel tüntette ki.
Chicagóba ment, a kor híres építészirodájába került, és a felhőkarcolókat tervező Louis Sullivan asszisztense lett. Magáévá tette a mester „a forma követi a funkciót” elvét, és ebből kiindulva bontakoztatta ki az organikus építészettel kapcsolatos nézeteit.
1889-ben megnősült. 1893-ban önálló irodát nyitott, első műve, egy lakóház nagy sikert aratott. A közép-nyugati amerikai építészet sajátos formáit kereste, és a modern építészet egyes alapelveit a nagy európai építészekkel egyidejűleg dolgozta ki. Az úgynevezett préristílus (Prairie House) képviselőjeként új szemléletet honosított meg a lakásépítésben: előregyártott elemeket és szerelvényeket alkalmazott, nagy, egybefüggő tereket alakított ki, központi padlófűtéssel. Házai tökéletesen illeszkedtek a chicagói környezetbe, az organikus építészet előfutárainak tekinthetők.
1904-ben építette a nyitható ablakok nélküli, légkondicionált Larkin-irodaházat Buffalóban, 1909-ben pedig a Taliesin nevű stúdiólakását Spring Greenben; otthonát a 6. századi walesi költőről nevezte el, akinek neve „fénylő homlokot” jelent. 1905-ben járt először Tokióban, tíz évvel később megtervezte az ottani Imperial Hotelt, azon kisszámú épületek egyikét, amelyek átvészelték az 1923. évi földrengést. 1914-ben éppen Chicagóban dolgozott, amikor egy őrült meggyilkolta élettársát, Mamah Cheneyt, az asszonyt, akiért elhagyta családját. A tébolyult gyilkos Mamah két gyermekét is megölte, és a házban tartózkodó további négy emberrel is végzett, majd felgyújtotta a Taliesint.
Nehezen heverte ki a csapást, csak 1920-ban épített jelentős együttest, a mai hollywoodi Városi Képtárat Kaliforniában. 1923-ban újra megnősült, de a kapcsolat hamar megromlott, négy év múlva elváltak. Ekkor már ismerte Olgivanna Hinzenberget, akivel 1928-ban házasodtak össze. 1925-ben az újjáépített Taliesin ismét leégett, de újra felépítette. Anyagi helyzete meglehetősen bizonytalanná vált, bankja lefoglalta a házát, csak tisztelői segítségével sikerült új céget alapítania, amely átvállalta adósságait. 1929-ben műteremként szolgáló betonmagos-konzolos toronyházat tervezett, amely csak 1956-ban épült meg Bartlesville-ben (Oklahoma) Price Tower néven.
A gazdasági válság idején – mivel kevesebb volt a megrendelés – előadásokat tartott, megírta önéletrajzát és első urbanisztikai könyvét, Az eltűnő várost (1932), valamint megindította Taliesin építésziskoláját. A harmincas években középosztálybeli családoknak tervezett egyszerű, de elegáns és praktikus házakat, ezeket Usoniannak nevezte el. A konyhát egybenyitotta az étkezővel, s ezzel megszületett az amerikai konyha.
1937-ben Arizonában, Phoenix mellett gyakornokaival megkezdték a Taliesin West tervezését, amely az ösztöndíjasoknak biztosított stúdiót a téli hónapokra. Az épület ma a nevét viselő Alapítványnak, valamint Építészeti Főiskolának ad otthont. Új lakóháztípusa egyszintes és lapos tetejű volt: Jacobs-ház (Wisconsin), Winckler-Goetsch-ház (Michigan).
Leghíresebb épülete a Vízesés-ház (1935-1939, Pennsylvania), amelyet egy gazdag kereskedő számára tervezett. Konzolos része egy zuhatag fölé nyúlik ki. A ma múzeumként működő épület az organikus építészet iskolapéldája.
A Johnson-irodaépületet Wisconsinban felülről megvilágított terek alkották, gombafödémmel. 1947 és 1950 között pedig az Usonian házak mintájára megtervezte az első unitárius központot, a House Madisont. Az arizonai Phoenixben tervezett fia számára egy házat 1950-ben, amely 2012-ben csaknem áldozatául esett egy beruházási ötletnek, de egy vállalkozó megmentette, ma oktatási központnak és amfiteátrumnak ad helyet. A különleges, spirális alakú épület a New York-i Guggenheim Múzeum előfutárának tekinthető.
A Guggenheim Múzeum, kései munkái közül a leghíresebb épület egy lefelé keskenyedő csonkakúp, egyetlen tér, amely spirális rámpán járható be. Kilencvenévesen még maga vezette a múzeum építését. Bár az átadáskor ellentmondásos kritikák érték a valóban nem mindennapi építményt, ma New York egyik legszebb, emblematikus épületeként tartják számon, amely 1959 októberében, fél évvel az építész halála után nyitotta meg kapuit.
Az organikus, azaz szerves építészet az egész világon elterjedt, inkább filozófia, mint építészeti stílus, melynek egyik legfőbb jellegzetessége, hogy az épület összhangban van a környezetével és lakóival, természetesen nő ki környezetéből, kötődik hagyományaihoz. Wright az irányzatot az Organikus építészet című könyvében ismertette.
A huszadik század egyik legizgalmasabb építésze és legellentmondásosabb egyénisége, ízig-vérig modern ember volt. Több mint nyolcszáz épületet tervezett, és többször is megújította a huszadik századi építészetet. Városépítészeti elgondolásait Az eltűnő város (The Disappearing City, 1932) című könyvében fejtette ki.
Frank Lloyd Wright Phoenixben hunyt el 1959. április 9-én.
Forrás: MTI
Fotó: eletszepitok.hu
