Második világháborús Varázshegyként tervezte megírni a Sorstalanságot Kertész Imre – derül ki a Nobel-díjas magyar író első alkalommal publikált, 1959-1962-es napló- és munkajegyzeteiből, amelyeket a Berlini Művészeti Akadémia Sinn und Form című lapjának januári számában mutattak be.

A jegyzetek szerint Thomas Mann Hans Castorp élet és halál közötti történetét „egy átlagos lélek tükrében” akarta újraírni a 2016-ban elhunyt szerző.

Kertész Imre 15 éves korában túlélte az auschwitzi és a buchenwaldi koncentrációs táborok poklát. Erről szól Sorstalanság című regénye, amelyért megkapta az irodalmi Nobel-díjat 2002-ben. Kertész Imre saját szavai szerint a „Thomas Mann humanizmusa és Sartre egzisztencializmusa közötti szintézist” szerette volna elérni.

Albert Camus Közöny című műve is fontos inspirációt jelentett számára, de Camus, Sartre, Beckett vagy Huxley esetében hiányolta jegyzeteiben a hitelességet. A saját tapasztalat nélküli költészetnek kevés értéke van, „minden más csupán elméleti körbejárás, pózolás, terméketlen rémületkeltés” – írta.

Saját emlékezéseit és feljegyzéseit többek között „az auschwitzi víz szaga” és a „koncentrációs tábor udvarán a párás napfény” járja át. „Az én olvasómnak éreznie kell a haláltáborok életveszélyes varázsát, különben a regény beállhat a többi egyoldalú és unalmas lágerregények sorába” – írta feljegyzéseiben.

MTI