Január 12-én hetvenéves Murakami Haruki japán író, műfordító, a kortárs posztmodern próza egyik nagymestere.
Murakami Haruki Kiotóban született 1949-ben, gyerekkorát Kobe városában töltötte. Apja egy buddhista szerzetes fia volt, anyja egy oszakai kereskedőcsalád sarja, mindketten japán irodalmat tanítottak. Miután a kiskamasz Murakami megtanult angolul, falta a nyugati írók könyveit, az amerikai kultúra teljesen elvarázsolta, különösen Kurt Vonnegut, Richard Brautigan, Raymond Chandler, a Beatles, Nat King Cole, Elvis Presley és a Beach Boys voltak rá hatással.
A középiskola elvégzése után drámarendezést tanult a tokiói Vaszeda Egyetemen. 1971-ben feleségül vette Takahasi Joko színésznőt, akivel 1974-ben megnyitották a Peter Cat nevű jazzbárt, amely a japán diákok és a közelben állomásozó amerikai katonák törzshelye lett. A házaspárnak nem született gyermeke, ami mindkettejük tudatos döntése volt.
Murakami a hetvenes évek végén kezdett el írni. Állítólag egy baseballmérkőzés közben ébredt rá, hogy tulajdonképpen tud regényt írni – ezt bizonyítandó még aznap éjjel nekikezdett, és tíz hónap alatt elkészítette első regényét, amely 1979-ben jelent meg, és rögtön el is nyert egy irodalmi díjat. 1981-ben bezárta a jazzbárt, és eldöntötte, hogy hivatásos író lesz.
1984 októberében Fudzsiszavába, 1986-ban Óiso városba költözött, majd elhagyta Japánt, beutazta Európát, és végül az Egyesült Államokban telepedett le, ahol többek között a Princeton Egyetemen tanított írásművészetet. Több regényt is megjelentetett, de az igazi hírnevet és elismertséget az 1987-ben napvilágot látott Norvég erdő hozta el számára, amelyből csak Japánban több mint 4 millió példányt adtak el. A műből, amely – a hatvanas évek diáklázadásainak időszakát megidézve – a felnőtté válás kínjairól festett érzékletes és lírai képet, 2010-ben Anh Hung Tran vietnami rendező készített filmet. Az Egyesült Államokban írta meg az idegenség érzésének témáját feldolgozó A kurblimadár krónikája című könyvét is, amelyért megkapta a Jomiuri Irodalmi Díjat.
1996-ban a láncdohányos író letette a cigarettát, és futni kezdett, hogy ne hízzon el, még ugyanebben az évben élete első maratonját is lefutotta. Később esszét is írt Miről beszélek, amikor futásról beszélek? címmel, amely utalás egy 1981-es Raymond Carver-kötetre.
2001-ben visszaköltözött Japánba, Óiso városába. Egy évvel később jelent meg Kafka a tengerparton című regénye, amelyről a legtöbbet talán a könyvhöz írt bevezetőjében árul el: „Csaknem lehetetlen megérteni, a legbonyolultabb könyv, amelyet írtam.” 2009-ben publikálta a címében Orwell kultikus művét idéző, 1Q84 (Ezerkülöncszáznyolcvannégy) című monumentális regényfolyamát, amely olyan témákkal foglalkozik, mint a gyilkosság, a történelem, a vallási szekták, az erőszak, a családi kötelékek és a szerelem. Legutóbb 2017-ben jelent meg regénye Kisidancso Gorosi (angolul Killing Commendatore) címmel, amelyben a japán megszállók által 1937-ben elkövetett nankingi mészárlás témájával foglalkozik.
A regények mellett több esszét és novelláskötetet is publikált, a Köddé vált elefánt és a Férfiak nő nélkül magyarul is megjelent. Műfordítóként is jelentőset alkotott, japán nyelven az ő fordításában jelentek meg többek közt F. Scott Fitzgerald, Raymond Carver, Truman Capote és John Irving művei.
Sajátos írói világot teremtett műveivel, és már pályája kezdetén elhatározta, hogy nem akar az unalomig ismételt japán stílusban írni, ezért szándékosan szakított hazája irodalmi hagyományaival. A keretet meghagyta, de mindent eltávolított a „belsejéből”, hogy megtölthesse friss és eredeti tartalommal. A mágikus realizmus irányzatát követő szürreális és nemegyszer humoros írásainak témái az elidegenedés, a magány, a vágyódás és a szerelem. Visszatérő szimbólumai a zenei utalások, a macskák (az író kedvenc állatai), a fetisizált női fülek és a furcsa, álomszerű szexjelenetek.
Műveit a világ 50 nyelvére fordították le, számos művét állították színpadra, vitték filmre. Nevét évek óta emlegetik a Nobel-díj várományosai között, de a kitüntetést eddig még nem kapta meg. Más rangos irodalmi díjakat azonban igen: 2006-ban Franz Kafka-, 2009-ben Jeruzsálem-, 2015-ben Hans Christian Andersen irodalmi díjjal jutalmazták.
A népszerű író 2018 novemberében jelentette be, hogy egykori alma materének, a tokiói Vaszeda Egyetemnek adományozza regényei kéziratát, más szerzőkkel váltott leveleit, fordításait és több mint 10 ezer bakelitből álló hanglemezgyűjteményét, megalapozva ezzel a tervezett Murakami Haruki Könyvtárat és Archívumot.
Forrás: MTI.hu
Forrás: newyorker.com
