Rekordsebességgel melegíti az Északi-sarkvidéket a globális felmelegedés. A térség hőmérséklete az elmúlt öt évben minden korábbi, 1900 óta rögzített feljegyzést felülmúlt az amerikai Nemzeti Óceán-és Légkörkutató Hivatal (NOAA) kedden bemutatott jelentése szerint.
A 2018 Arctic Report Card szerint a 2018-as évnél csak 2016 volt melegebb a régióban.
Az északi területek emelkedő hőmérséklete felforgatja a jellegzetes időjárási mintákat, a folyamat okozza a súlyos téli viharokat az Egyesült Államok keleti részén és a szélsőséges márciusi hidegbetöréseket Európában – áll a jelentésben.
„Az Arktisz légkörének és óceánjának folytatódó melegedése hatalmas változásokat okoz a környezetben az előre megjósolt és más, egyelőre elképzelhetetlen módokon” – figyelmeztetnek a szakértők.
Hozzátették: új és gyorsan kialakuló veszélyek öltenek formát és mutatnak rá arra, milyen nagy a bizonytalanság a környezeti változásokat illetően.
A sarkvidéki levegő hőmérséklete az elmúlt öt évben, 2014-től 2018-ig minden korábbi rekordot megdöntött a feljegyzések kezdete, 1900 óta. Ez a trend különbözik minden más rögzített periódusétól – állítja a 12 ország 81 kutatója által összeállított jelentés.
A legutóbbi vizsgált 12-hónapos ciklusban, 2017 októbere és 2018 szeptembere között az Északi-sarkvidék átlagos éves hőmérséklete 1,7 Celsius-fokkal haladta meg az 1981-2010-es átlagát.
A Jeges-tengert borító jégtakaró eddig csupán egy évben volt kisebb, mint 2018-ban, a Bering-tengeren pedig negatív rekordot döntött a téli jég kiterjedése a 2017-2018-as szezon egészét illetően.
Az Északi-sarkvidék kétszer olyan gyorsan melegszik, mint a bolygó többi része, de a hatásai egyáltalán nem elszigeteltek, hanem elnyúlnak egészen a közepes szélességi körökig.
A melegebb Északi-sarkvidék ugyanis csökkenti az északi és déli területek közti különbséget, amely a sarkvidéki futóáramlatok, a folyók és a repülőgépek szintjén fújó erős szelek fő hajtóerejét adják – közölte a NOAA.
A futóáramlat egy viszonylag keskeny csík a Föld felső légkörében, ahol nagy sebességgel áramlik a légkör. A Földön nagy hatással van a felszíni meteorológia alakulására a szubtropikus és a poláris áramláson keresztül. A futóáramlat többnyire több ezer kilométer hosszúságú, több száz kilométer szélességű, több kilométer vastagságú levegőréteg.
Ebben a melegedő környezetben a futóáramlatok hullámzóbbakká válnak, aminek hatására „a meleg levegő távolabbra jut el északra, a hideg levegő pedig messzebbre jut a déli vidékekre ahhoz képest, amikor az áramlat erős és viszonylag egyenes” – állítják a szakértők.
A tudósok szerint bizonyítékok vannak arra, hogy ezek a változó futóáramlatok (a felső légkörben nagy sebességgel áramló, többnyire több ezer kilométer hosszú, több száz kilométer széles és több kilométer vastag levegőrétegek) okozzák a heves viharokat.
„Figyelemre méltó, szélsőséges időjárási események esnek egybe a futóáramlatok mély hullámaival: ilyen a 2017 őszén az Északi-sarkot érő hőhullám, a heves téli viharok az Egyesült Államok keleti részén 2018-ban és a márciusban Európában tapasztalt hidegbetörés” – emelték ki a kutatók.
A melegedő sarkvidéki hőmérséklet pusztítást okoz a régió ökoszisztémájában, megtizedeli a rénszarvas-populációt és káros algavirágzást indít el észak felé, amely megbetegíti a tengeri élőlényeket.
„Algákból származó toxinok tekintélyes mértékű koncentrációját találták sarkvidéki kagylók, fókák, rozmárok, bálnák és más tengeri élőlények szöveteiben” – olvasható a jelentésben.
Bár az olvadó jég több, legelésre alkalmas szárazföldi területet szabadít fel, a vadon élő rénszarvasok száma az északi-sarkvidéki tundrákon csaknem 50 százalékkal visszaesett az elmúlt két évtizedben. Az egyedszám csökkenésének okait egyelőre nem értik a tudósok.
Szintén nagy problémát jelent az Északi-sarkvidéken a tengeri mikroműanyag felhalmozódása.
„A tengerekben lévő mikroműanyagot vizsgáló új globális kutatás szerint az Északi-sarkvidék vizeiben jóval nagyobb a koncentráció, mint a világ bármely más óceáni medencéjében” – derül ki a NOAA jelentéséből.
Forrás: MTI
Fotó: pexels.com
