Friedmann Endre fotográfusra, az MTI örökös tudósítójára emlékeznek pályatársai és egykori kollégái november 5-én a Capa Központban.

    A vendégeket az eseményen Kőrösi Orsolya, a Capa Központ ügyvezetője és Cseke Csilla, az MTI Fotószerkesztőségének vezetője, az emlékezés kezdeményezője köszönti, majd vetítéssel egybekötve idézi fel a július 15-én elhunyt Friedmann Endre alakját és életművét Benkő Imre és Czimbal Gyula, az MTI volt és jelenlegi fotográfusa, valamint Kincses Károly fotómuzeológus – közölték a szervezők az MTI-vel.
Friedmann Endre 1934. július 4-én született Újpesten. 1951-ben félbehagyta a közgazdasági szakközépiskolát, és segédmunkásnak jelentkezett a Magyar Fotó Állami Vállalathoz, a Magyar Távirati Iroda (MTI) egyik jogelődjéhez. 1952-ben egy kölcsönbe kapott Zorkij fényképezőgéppel a pákozdi csata évfordulóján rendezett ünnepségen vett részt, melynek díszvendége Farkas Mihály honvédelmi miniszter volt. A hivatalos fotós nem érkezett meg, Friedmann kilépett a Himnuszt hallgatók mozdulatlan sorából, és elkezdett kattintgatni. Szemfülessége jutalmaként gyakornoki besorolást kapott, nemsokára fotóriporterként dolgozhatott. A sors különös fintora, hogy neve azonos a világhírű magyar származású fotós, Robert Capa eredeti nevével.
Honvédelmi tudósítóként rendszeresen fényképezte a fegyveres testületek eseményeit, a polgári védelmi gyakorlatokat, egyetlen magyar sajtófotósként örökítette meg az 1968-as csehszlovákiai intervenciót, félezernél több akkori képéből mintegy 40 maradt fenn az utókornak. Budapest volt a legkedveltebb helyszíne, de bejárta a fél világot. 1973-ban négy hónapot töltött Vietnamban, ahol egy folyóban állva fényképezte a hadifogolycserét, és életveszélyes amőbafertőzést kapott. Fényképezőgépével végigkísérte az első magyar űrhajós, Farkas Bertalan bajkonuri felkészülését, a rendszerváltás után Antall József kormányfővel megjárta Amerikát. Fényképezte Elizabeth Taylort és Richard Burtont.
Legkedvesebb műfaja a hétköznapi pillanatok, az emberi-lírai hangulatok megörökítése volt.
2005-ben Emberek – Budapesti életképek, 2006-ban A pillanatból élek címmel adott külön kötetekben ízelítőt alkotásaiból.
Műveit a párizsi Bibliothéque nationale de France, a kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeum, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára és a Körmendi-Csák 20. századi Magyar Fotóművészeti Gyűjtemény őrzi.
A Fogságból a szabadságba című, Vietnamban készült sorozatáért 1974-ben elnyerte a World Press Photo aranyérmét, 1976-ban Balázs Béla-díjat, 1987-ben Rózsa Ferenc-díjat, 2000-ben Aranytollas újságíró kitüntetést kapott. 2004-ben elnyerte a Magyar Fotóművészek Szövetségének életműdíját, 2006-ban a Táncsics Mihály-díjat, és megkapta a Magyar Távirati Iroda örökös tudósítója címet is. Az intézményben több mint hat évtizedet töltött, és nyugdíjasként is gyakran járt be a szerkesztőségbe. 1960 óta volt tagja a Magyar Fotóművészek Szövetségének, 1967-ben megkapta Nemzetközi Fotóművészet Kiválósága Diplomát (EFIAP).
1963-ban a világ egyik legrangosabb fotókiállítása, a kölni Fotokina nagydíjával tüntették ki Szerelem című sorozatát. Negyvenöt évvel később, 2008 májusában a kollekció egyik kulcsképe rekordot döntött a Kieselbach Galéria aukcióján: harminchatszoros áron, 2,2 millió forintért kelt el. Az otthoni rekamié aljából előbányászott, a hatvanas években készített régi fotói közül többet is a kikiáltási ár sokszorosáért ütöttek le.

Forrás: MTI
Fotó: wikipedia