Ezt a mozit sokan és izgatottan várták, és igen, elkészült a Freddie Mercury-ről és a Queen együttesról szóló film opusz, amiről sokáig úgy tudtuk, hogy a főszereplő Sacha Baron Cohen lesz, de hál’ Istennek összekülönböztek Brian Singer rendezővel (X-men sorozat, Közönséges bűnözők, Valkűr).

Rami Malek tökéletes Freddie, mintha a halott énekes reinkarnációját látnánk a vásznon. A film nemcsak emiatt üt nagyot, hanem mert a többi szereplő is briliáns, plusz a 70- es 80-as évek atmoszféráját tökéletesen sikerült restaurálni.

A film a Queen összeállását, kezdeti nehézségeit Freddie egyéniségének kialakulásán keresztül mutatja be, ahogy még sose láttuk.

A Queen nagyságát maga az énekes fogalmazta meg legőszintébben: “Négy különc vagyunk, akik nem illenek össze, de együtt mégis nagyot alkotunk.”

Freddie még nem a zenekar tagja, amikor egy koncert után leszólítja a bandát, amiben ketten zenéltek Roger Taylor és Brian May, majd beindul 1970-ben a kreatív gépezet Freddie-vel, aki akkor még Farokh Bulsara néven regnált.

Döbbenetes volt látni, ahogyan Mercury az elejétől fogva tudta mit akar csinálni. Eltántoríthatatlan volt a kreatív elképzeléseitől, ezzel pedig forradalmasította a rockzene műfaját.

Mary Austin, Freddie szerelme is képbe kerül már hamar, majd miután az énekes ráébred biszexualitására a hetvenes évek végén, különválnak, továbbra is szoros kapcsolatban maradnak. Az énekes élete végéig szeretik egymást furcsa, már-már kínzó módon.

Az énekes szexualitását nagyon ügyesen és szépen kezeli a film, csak úgy, mint Freddie viszonyát a drogokhoz, alkoholhoz, és a féktelen, drága partikhoz. Jól ábrázolja az együttes belső harcait is, amik a Queent sem kerülhették el, amikor Freddie szólókarrierbe kezdett a nyolcvanas években.

Rami Maleken túl Mike Myers alakítása is egyedi a bunkó, érzéketlen menedzser szerepében, aki képtelen volt a rock rendszerváltó dalának a bohém rapszódiának a megértésére.

A film a látványvilágon és a zenei hangzáson túl több dologban is különleges és lenyűgöző. Rami Malek ráénekel az eredeti Queen anyagra – ezt a két hangzást mixelték össze. Freddie-t a legendát interjúkon és régi anyagokon túl Rami olyan érzékenységgel és mélységgel mutatja be, hogy megértjük a titkot az egész extravagáns királynő jelenség mögött, hogy Freddie valójában egy nagyon magányos művész volt, aki rengeteg macskával élt egy hatalmas kensingtoni házban, mert sose tudott egyedül lenni, mindig kellett neki valaki, ha csak rövid időre is, hogy szeresse őt.

A film olyan elementáris erővel üt és magával ragad, hogy a nézőnek azonnal kedve támad elindulni egy rockbuliba vagy visszamenni a nyolcvanas évekbe, hogy együtt tomboljon a Live Aid közönségével, ahol a Queen adta a legnagyobb show-t!

Talán csak azt hiányoltam, hogy az utolsó időket, a hanyatlás éveit nem ábrázolták, de minden bizonnyal ezt szándékosan mellőzték az alkotók, holott ez is a Freddie-legenda része.

Kötelező film, és nem csak Queen-rajongóknak!

Értékelés: 10/10

Írta: Baska Balázs