Száz éve, 1918. október 30-án tört ki az őszirózsás forradalom, melynek nyomán másnap megalakult Károlyi Mihály gróf koalíciós kormánya. Az új kabinet azonban az Osztrák-Magyar Monarchia összeomlása közepette megoldhatatlan problémákkal találta szembe magát, amelyeken a november 16-án kikiáltott Magyar Népköztársaság, majd az 1919. március 21-én létrejött Tanácsköztársaság sem tudott úrrá lenni.
Az első világháború 1914-es kitörésekor senki sem gondolta, hogy hosszú évekig elhúzódó és hatalmas vérveszteségekkel járó harcok kezdődtek. A központi hatalmak – Ausztria-Magyarország és Németország – helyzete még 1918 elején sem látszott teljesen reménytelennek, jóllehet az Egyesült Államok az antant oldalán lépett be a háborúba. Oroszország 1917 végén a breszti békével kilépett a háborúból, amiként vereséget szenvedett Románia is, az olasz fronton pedig sikerült áttörni az ellenfél állásait.
A tartalékok azonban ekkorra teljesen kimerültek, sem katonából, sem hadianyagból nem volt elég, és a hátországban is akadozott az ellátás. Ősszel már egymást követték a katonai vereségek, kiéleződtek a társadalmi és nemzetiségi ellentétek, a háború támogatottsága elenyészett. A nemzetiségek sorra jelentették be elszakadásukat, a katonai helyzet is kilátástalanná vált, s az olasz és a balkáni front összeomlása után az akkor már nem létező Monarchia 1918. november 3-án Padovában kénytelen volt aláírni a tűzszünetet.
Magyarországon, jóllehet mindenki tisztában volt a helyzet súlyosságával, valósággal sokkolta a közvéleményt, amikor Tisza István gróf, volt miniszterelnök október 17-én a parlamentben beismerte, hogy „a háborút elvesztettük”. Október 23-án tehetetlenségét felmérve lemondott a Wekerle Sándor vezette kormány, de a miniszterelnöki tisztséget egy hétig még Wekerle töltötte be. Október 24-én a polgári ellenzék pártjai – a Károlyi Mihály vezette Függetlenségi Párt, az Országos Polgári Radikális Párt és a Magyarországi Szociáldemokrata Párt – megalakították a Magyar Nemzeti Tanácsot, amely 12 pontos kiáltványában (ezt a cenzúrára fittyet hányva két nappal később közölték a napilapok) ellenkormánynak nyilvánította magát. A dokumentum követelte a háború azonnali befejezését, a német szövetség felbontását, Magyarország teljes függetlenségét, új választásokat az általános és titkos választójog alapján és a demokratikus szabadságjogokat. A nemzetiségeknek az önrendelkezés jogát ígérték, a parasztságnak földreformot, a munkásoknak és a hazatérő katonáknak szociális reformot.
Mindenki arra számított, hogy IV. Károly Károlyit, a Nemzeti Tanács elnökét kéri fel kormányalakításra, de az uralkodó az utolsó pillanatban visszarettent, a Bécsbe rendelt Károlyi október 27-én dolgavégezetlen érkezett haza. Másnap hatalmas tömeg indult Budára, hogy a király jogköreit ideiglenesen gyakorló homo regiustól, József főhercegtől Károlyi kinevezését követeljék. A Lánchídon karhatalom állta útjukat, a „lánchídi csatának” három halottja és számos sebesültje volt. József főherceg október 29-én Hadik János grófot nevezte ki miniszterelnökké, ő azonban már nem tudott kormányt alakítani.
Október 30-án tüntetők lepték el a főváros utcáit, a rendőrség és a katonatanácsok befolyása alatt álló hadsereg megtagadta az engedelmességet az ügyvezető kormánynak. A tömeg délután a Nemzeti Tanács ideiglenes székhelyéhez, az Astoriához vonult, elfoglalták a főváros fontosabb középületeit, a közlekedési csomópontokat, a telefonközpontokat, feltörték a fegyverraktárakat, politikai foglyokat szabadítottak ki a Conti utcai fogházból, este megakadályozták két frontra indított menetszázad bevagonírozását is. A katonák sapkájukra a K. u. K. jelvény helyett őszirózsát tűztek, innen az őszirózsás forradalom elnevezés.
A várost október 31-én hajnalra a Nemzeti Tanácshoz hű alakulatok ellenőrizték, röplapok adták tudtul a forradalom győzelmét, a gyárakban sztrájk kezdődött. József főherceg reggel a király nevében Károlyit bízta meg kormányalakítással, az új kabinet tagjai este József főherceg előtt letették az esküt a királyra. A közhangulatot azonban ez nem elégítette ki, József főherceg ezért másnap felmentette Károlyit előző napi esküje alól, a kormány pedig – miután az 1910-ben megválasztott parlament képviselőháza megszűnt, és a felsőház deklarálta működésének szüneteltetését – az országgyűlés szerepét átvevő Magyar Nemzeti Tanács előtt tette le új esküjét. A vértelen forradalomnak egyetlen áldozata volt: október 31-én, este néhány katona otthonában lőtte agyon a vesztes háború jelképének tartott, korábban három merényletet túlélt gróf Tisza István volt miniszterelnököt, a gyilkosság körülményei máig tisztázatlanok.
Forrás: MTI
Fotó: pexels.com
