Százhatvan éve, 1858. október 27-én született Theodore Roosevelt Nobel-békedíjas amerikai politikus, az Egyesült Államok 26. elnöke, az első volt amerikai elnök, aki Magyarországra látogatott.
New Yorkban született és nőtt fel jómódú, holland, ír és skót felmenőkkel büszkélkedő családban. „Teedie”, ahogy családja becézte, asztmája miatt sokat betegeskedett, de tizenévesként elhatározta, hogy gimnasztikával és súlyemeléssel maga „csinálja meg” a testét. Hihetetlen kitartással ért el kiváló eredményt, és egész hátralévő életében a rendszeres testedzés szószólója lett. Magántanárok tanították, családjával beutazta Európát, a Közel-Keletet.
1876-ban beiratkozott a Harvard Egyetemre, ahol beleszeretett egy közismert bankár lányába, Alice Hathaway Lee-be, akit 1880-ban vett feleségül. 1884-ben két tragikus csapás is érte: lányuk, Alice születése után két nappal veseelégtelenségben meghalt a felesége, és hitvese elhunyta előtt mindössze néhány órával értesült anyja haláláról is. A gyászoló Roosevelt nővérére hagyta Alice-t, és visszavonult Észak-Dakotába, vásárolt két farmot, ezer marhát, és belevetette magát a vidéki életbe. Szinte soha többé nem beszélt első feleségéről, nevét még az életrajzában sem említette meg. Súlyos anyagi veszteségek után tért vissza korábbi életéhez, amit elsősorban gyermekkori szerelmének, Edith Kermit Carow-nak köszönhetett. 1886-ban Angliában házasodtak össze, majd New Yorkba költöztek. Magukhoz vették az akkor hároméves Alice-t, és öt közös gyermekük született.
Már huszonhárom évesen New York állam parlamentjének republikánus képviselőjévé választották, csakhamar a republikánusok egyik vezetője lett. 1897-98-ban haditengerészeti miniszterhelyettes volt, majd az amerikai-spanyol háború kitörésekor lemondott tisztségeiről, „kemény lovasok” néven önkéntes alakulatot szervezett, és partra szállt velük Kubában. A santiagói csatában tanúsított bátorsága miatt 1898-ban nemzeti hősként tért vissza, egyenesen New York kormányzói székébe. Kiváló kormányzó volt, több korrupt politikust távolított el hivatalából.
1901-ben William McKinley alelnökeként bejutott a Fehér Házba, de unalmasnak találta hatáskör nélküli tisztségét. McKinley meggyilkolása után, 1901. szeptember 14-én ő lett az Egyesült Államok 26. elnöke. A mai napig ő került legfiatalabban (42 évesen és 322 naposan) a tisztségbe (a választott elnökök között John F. Kennedy a rekorder). 1904-ben újraválasztották, 1909 márciusáig volt hivatalban. Bár örömét lelte munkájában, mégis úgy vélte, hogy az elnökké válást a véletlennek köszönheti.
Megerősítette az elnöki hatalmat és a kormány befolyását a nagytőke és a munkásság közötti konfliktusok kezelésében, az általa indított „Becsületes játszma” (Square Deal) program keretében korlátozta a holdingok hatalmát. Elérte a Kongresszusnál, hogy felállítsanak egy hivatalt, amely a vállalatok ügyeivel foglalkozott, és a tagállamok közötti kereskedelemben részt vevő valamennyi cég könyveibe betekinthetett. Lépéseket tett a politikai korrupció visszaszorítására, szabályozta a vasutak és az élelmiszeripar működését, utóbbi intézkedéseivel a modern fogyasztóvédelem alapjait rakta le. Megduplázta a nemzeti parkok számát, nemzeti emlékhelyeket, vadrezervátumokat hozott létre, öntözési és fásítási programot indított. Ő volt az első elnök, aki személyesen tárgyalt a munkások és munkaadók képviselőivel az 1902-es bányászsztrájk idején.
Külpolitikáját egy mondása nyomán – Ha finoman beszélsz, és nagy botot hordasz magaddal, messzire jutsz! – furkósbot-politika néven emlegetik. Újraértelmezte a Monroe-elvet, kimondta, hogy az Egyesült Államok nemcsak megtiltja a nem amerikai államok latin-amerikai beavatkozását, hanem fent is tartja a rendet a térségben, és joga van beavatkozni az eladósodott latin-amerikai országok belügyeibe. Támogatta Panama függetlenségét Kolumbiától, cserébe megkapta a Panama-csatorna használati jogát.
A finom beszéd példájaként 1905-ben ott bábáskodott az orosz-japán háborút lezáró béke megkötésénél, közvetítő tevékenységéért első amerikai elnökként 1906-ban Nobel-békedíjat kapott. 1909-ben – hivatalából távozva – létrehozta a Progresszív Pártot, a következő évben európai körutat tett, Magyarországot is felkereste. Pozsonyban találkozott Apponyi Albert gróffal, Budapesten pedig Mikszáth Kálmánnal, akinek Szent Péter esernyője című regényét angol fordításban olvasta.
A Progresszív Párt színeiben indult az 1912-es választáson. Október 14-én Milwaukee-ban éppen kampánybeszédének megtartására készült, amikor egy merénylő mellbe lőtte. Ötven percen át beszélt, de hősiessége sem tudta győzelemre segíteni, a választók elfordultak tőle. A hőn áhított harmadik elnöki ciklusért folytatott harcának 1919. január 6-án bekövetkezett hirtelen halála vetett véget.
A 115. születésnapját ünneplő Teddy plüssmackó a népszerű elnökről kapta a nevét, akit az újságok sokszor csak Teddyként emlegettek. Szenvedélyes vadász volt, és a legenda szerint egy 1902-es portyán egyetlen zsákmánya egy medvebocs lehetett volna, ám az elnök megkegyelmezett az állatnak. A Washington Post közzétett egy karikatúrát, amelyen az elnök látható, amint elfordul egy védtelen kölyökmackótól, az olvasónak azt sugallva, hogy az elnök védelmet nyújt a védteleneknek. Egy brooklyni cukorkaboltos, Morris Michtom a karikatúra alapján egy kitömött mackót készített, amelynek nyakába – Roosevelt engedélyével – a következő szöveget akasztotta: Teddy’s bear, vagyis Teddy mackója, és kitette a boltja kirakatába. 1903-ban az új játékbábu hatalmas sikert aratott, készítője pedig hátrahagyva édességboltját, jövedelmező játékgyártó céget alapított.
Forrás: MTI
Fotó: Wikipedia
