Több évtizede vár a világ – több tízmillió főt számláló – karatés társadalma arra, hogy a sportág bemutatkozzon egy olimpián. Szerdán a Buenos Airesben zajló ifjúsági olimpián valóra vált az álom, ráadásul Baranyi Zsófia személyében magyar versenyző is tatamira lépett. Fiatal tehetségünk egy győzelemmel és két vereséggel csoportjából nem jutott a legjobb négy közé, ezzel a sporttörténelmi ötödik helyet szerezte meg önmaga és a magyar karate számára.
A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöksége 2016 nyarán döntött úgy, hogy támogatja a tokiói szervezők javaslatát, amely szerint a karate – másik négy sportággal együtt – ott lehet a japán fővárosban sorra kerülő, 2020-as ötkarikás játékok programjában. Néhány hónappal később pedig az is kiderült, hogy a küzdősport ott lehet a – tokiói játékokat két évvel megelőző – Buenos Aires-i ifjúsági olimpián is.
A karate hazai képviselői számára duplán ünnep volt a tegnapi nap, hiszen Baranyi Zsófia korábban kivívta a részvételt az 59 kg-os súlycsoportban, és próbálta még emlékezetesebbé tenni, hogy magyar karatés ott lehet a sportág első, százszázalékosan olimpiai eseményén.
Első csoportmérkőzésén kifejezetten biztatóan kezdett az MTK sportolója, kis szerencsével nyerhetett volna, ám végül 2-0-ra a szerb Prekovics győzött. Hasonló mondható el a kategória későbbi olimpiai bajnoka, a japán Sakadzsi elleni küzdelemről, amelyen Baranyi Zsófia 1-0-ra kapott ki. Az észt Osszipovával szemben már ellenállhatatlan volt a 17 esztendős magyar, aki az 5-0-ás győzelem ellenére a csoport harmadik helyén végzett, és nem került az elődöntőbe.
„Persze, némileg csalódott vagyok, mert sikerülhetett volna jobban, de tudom, hogy az is óriási dolog, hogy itt lehettem” – számolt be Baranyi Zsófia. – „Nagyon sokat edzettünk az itt töltött közel három hétben, olyan volt, mintha edzőtáborban lennék. Jól éreztem magam, nem is izgultam, úgy álltam oda, hogy meg akarom mutatni, hogy mit tudok és igazából élveztem is a küzdelmeket. Összességében pedig felemelő érzés volt itt lenni az ifjúsági olimpián, látni más sportágak versenyeit, együtt megélni aranyérmeket a többi magyarral, és úgy tatamira lépni, hogy az én versenyemen is többen ott szurkoltak a küldöttségből.”
„Nem kérdés, reálisan ott lett volna a helye az éremszerzők között” – nyilatkozta edzője, Fischerné Miklós Nikolett, aki végig tanítványa mellett volt az ifjúsági olimpián. – „Minden jól alakult a verseny előtt, Zsófi is mindent megcsinált, amit kellett. Aztán a mérkőzések hajszálakon mentek el, és éppen emiatt rossz érzés, hogy nem sikerült a továbbjutás, mert nagyon közel álltunk hozzá. De Zsófi előtt még komoly jövő állhat, mert nagyon alázatos, tudatos és fegyelmezett. Felejthetetlen élmény volt itt lenni mindkettőnknek, ő pedig elmondhatja magáról, hogy olimpikon volt.”
