A Dead Can Dance az A Celebration – Life & Works 1980 -2019 című turnéjának keretén belül 2019. június 26-án, 20 órakor fellép a BudapestArénában. Jegyek 2018. szeptember 7-től kaphatók az Eventim.hu oldalon és országszerte a Ticket Express irodákban. www.eventim.hu
A Dead Can Dance egy stílusilag nehezen besorolható zenekar Ausztráliából, Melbourne-ből. Két állandó tagja Lisa Gerrard és Brendan Perry volt, ám őket általában több vendégzenész segítette mind koncerteken, mind lemezfelvételekkor. Különlegességüket az adja, hogy mediterrán, afrikai, kelta, középkori, és reneszánsz hatások egyaránt jelentős súllyal fedezhetőek fel alkotásaikban. Zenéjüket számos filmben használták fel aláfestésnek, ezek közül az egyik legismertebb a Baraka.
A zenekart 1981-ben Brendan Perry alapította Simon Monroeval és Paul Eriksonnal, majd néhány hónappal később Lisa Gerrard is csatlakozott ütősként és háttérénekesként. Melbourneben azonban nem voltak kifejezetten sikeresek, és mert Ausztáliában akkoriban az underground zenei színtér nem volt elég nagy a nagy álmokat dédelgető zenészeknek, Simon Monroe dobos nélkül 1982 tavaszán Londonba költöztek. Az első siker nem sokat váratott magára, Ivo Watts-Russell a 4AD kiadótól felfigyelt a demójukra, és egy egy lemezre szóló szerződést ajánlott nekik. Az együttműködés aztán később is megmaradt, és az 1998-ig megjelent mind a hét Dead Can Dance sorlemezt a 4AD adta ki. 1989-ben Lisa Gerrard Ausztráliába, Brendan Perry pedig Írországba költözött, ám ez a közös munkát lényegében nem akadályozta. Bár fennállásuk alatt jelentős sikereket értek el, végül zenei nézetkülönbségek miatt 1998-ban feloszlottak.
Újraalakulások
Először 2005-ben alakultak újra egy világ körüli turné, majd pedig 2011-ben egy új lemez (Anastasis) és egy újabb világ körüli turné erejéig. A zenekar 2016 novemberének elején kiadta „Eleusis” c. számát, hogy támogassa a görög város 2021 – ben esedékes, „Európa Kulturális Fővárosa” címéért való jelentkezését (amit többedmagával meg is nyert a város). A hangszerelés az Anastasis c. lemezük szellemében valósult meg; nem véletlenül választották talán Eleusis-t, zenéjükre eddig is nagy hatással voltak a görög zenei, történelmi és kulturális elemek.
(forrás: wikipedia)
A legújabb, Dionysus címre keresztelt albumukat azok a régi múltra visszatekintő európai tavaszi és őszi fesztiválok ihlették, melyek Dionüszosszal kapcsolatosak.
A Dead Can Dance legújabb lemeze előtérbe helyezi azokat a rítusokat és rituálékat, melyeket a görög istennek tulajdonítanak. A lemez 7 mozzanata Dionüszosz mítoszának és kultuszának 7 különböző arcát mutatja be. A Dionüszosz zenei formája egy oratórium, melynek spirituális és világi részei is vannak:
- rész: Tenger hozta
- rész: Az elmék felszabadítója
- rész: A Bacchánsnők tánca
- rész: A hegy
- rész: A segélykérés
- rész: Az erdő
- rész: A pszichopomoposz (lélekvezető)
Bár Dionüszosz története a jelenkori pogány Európában is helytálló lenne, Perry elképzelése egy kis közösség, akik közösen, bensőségesen ülik meg ünnepeiket és rituáléikat. Énekelnek, kántálnak, hívnak és válaszolnak. A nyelvük fikció – nem egy bizonyos ország vagy csoport bizonyos nyelve. Azonban a szóló és kórushangok mély érzelmeket szállítanak a nyelvi korlátok helyett. Ahogy az ezt megelőző Dead Can Dance albumoknak, úgy a Dionüszosz hangjainak sincs szövegkönyve.
Perry ihletett merített a természet hangjaiból – kiváltképp az állatok hívó hangjai, a természeti hangok, melyeket Perry az új lemezen egy sornyi, a világ különböző tájairól szerzett népi hangszer segítségével mutat be. A hangszereket a Dionüszüsz előkészületeinek 2 éve alatt gyűjtötte össze mint pl. az iráni Daf dobot vagy a szlovák pásztor furulyát a Fujarát. Ahogy a többi lemezen is, a világ különböző népeinek hagyományai, és azok ütemei játsszák a főszerepet. Perry vegyíti a lemezen a helyi felvételeket, kántálásokat – beleértve a svájci kecskepásztorokat, új-zélandi méhkasokat, mexikói és brazil madárhangokat. Ezeket nem csak a lemez hangulatának növelésére használja, hanem annak demonstrálására, hogy a zene mindenhol jelen van.
A lemez történetének vázát Dionüszosz ihlette, de a borítón egy huichol indián készítette maszk szerepel, mely a törzsnek otthont adó Sierra Madre hegységben Mexikóban készült. A törzs a fonalfestésről, valamint a tárgyak aprólékos gyönggyel való díszítéséről híres. Az álarcot gyógyító és tudatmódosító szent ritusok és rituálék eszközeként használták.
A Dead Can Dance legújabb lemeze nem csak az emberiség ünneplése, hanem az emberiség természeti munkájának tisztelete és méltatása is.
